Egy fiatal lány párkeresésének kalandos történetét többféleképpen is el lehet mesélni a filmvásznon. Szerencsére olyan szórakoztató módon is, ahogy Ujj Mészáros Károly teszi a Tisza moziban is látható Liza, a rókatündér című filmjében. Csak azt nem értem, miért kellett ehhez nyolc év.
Tudom, a többség a hülyeség szürke árnyalataira lesz kíváncsi a következő hetekben. Aminek csak azért örülök, mert arra a vállalhatatlan filmre kifizetett milliók is kellenek, hogy a Gerő Marcellhez hasonló rendezők, Káin gyermekei színvonalú filmjeit láthassuk. Az igazi szürkeség árnyalatait.
Aki 1911-ben - nem elírás - készült 3D-s fotókat akar látni, az nézze meg a Szolnoki Galéria aktuális kiállítását. Hihetetlen, de létező csoda. Mindezt azért bocsájtom előre, mert minél többeket szeretnék rávenni a Fekete-Körös völgyéről szóló tárlat megtekintésére.
Hívtam már meg nem szolnoki barátaimat, hogy nézzék meg a Szigligeti Sztárcsinálók előadását, mert úgy érzem, a város határain túl is vállalható. Az alkotók közül pedig szívesen marasztalnám Nagy Viktort, Nagy Lórántot és Molnár Györgyit, hogy sok hasonló produkció szülessen.
Sokunkkal előfordulhat, hogy egy fadarabban mást is látunk, mint egy darab fa. Néhányan azt a mást valahogy elő is tudják varázsolni a fából. De megmutatásra érdemes, művészi módon biztos, hogy ez csak keveseknek sikerül. Rab Beatrixnek például igen.
