A kaktusz virága a szórakoztató színház egyik klasszikusa. Nem akar mélyen szántó gondolatokat közvetíteni, csupán egy este kikapcsolni és nevettetni. A francia szerzőknek köszönhetően vannak benne jó szerepek, a Szenes-Nádas párosnak meg hála, ismerős dallamok.
Ahogy egy újszülöttnek minden vicc új, számomra is valamennyi olyan könyv nóvumnak számít, ami korábban nem került a kezembe. Így akár egy kilenc évvel ezelőtt megjelent helytörténeti kötet is az újdonság erejével tud hatni és örömet okozni. Főleg, ha nemcsak a téma, de a megírása is kiváló.
Akinek az elmúlt fél évszázadban volt valamennyi köze Szolnok bármelyik iskolájához, annak biztos, hogy van legalább egy emléke az ötvenéves Tiszaligeti Napokról. Márpedig akkor érdemes felkeresnie az ebből az alkalomból készült honlapot, amit nemcsak olvashat, de személyes emlékeivel is bővíthet.
Amennyiben nem alpári poénokkal egymásra licitáló amerikai vígjátékon, vagy vérben és mocsokban tobzódó fantasztikus krimin akarnak lazítani, hanem a legjobb értelmében vett mozira vágynak, akkor nézzék meg az Előtted az élet című olasz filmet. A Tisza moziban most is megy, de szerintem hamarosan vissza is hozzák.
A Szolnoki Galériában október 13-ig látható Hamza-kiállítást nemcsak azért érdemes megnézni, mert egészen varázslatos szín- és absztrakt formavilág jelenik meg a képeken, hanem mert egyszerűen, ötletesen és mégis informatívan sikerült megrendezni a tárlatot. És hogy jön ide a Hotel Kikelet?
