Álltam a Művésztelep Kert Galériájának egyik termében, körülöttem az Ünnep 2013 kiállítás anyaga, a telephez kötődő alkotók festményei és szobrai, és azt éreztem, közünk van egymáshoz. Hálás vagyok, hogy az ünnep idején, amikor én is kicsit jobban ráérek, mutatni akarják magukat.
Mindent meg tudok bocsájtani egy olyan könyvnek, amelyik a közelmúltat nem próbálja szépíteni, és például az egykori állampárttól kapott Élüzem címről ugyanúgy szó esik benne, mint az MSZMP helyi szervezetének megalakulásáról. A TVM ugyanis így része a város múltjának.
A Coming out-ot nemcsak azért érdemes megnézni, mert ezzel is támogathatjuk a hazai filmgyártás életben maradását, ha pedig a Tisza moziba váltunk rá jegyet, akkor a város legfontosabb kulturális központja mellett is letehetjük a voksunkat, hanem mert tényleg jó.
A szolnoki Shakespeare Összes Röviden egyrészt tökéletes kikapcsolódás, másrészt jó alkalom arra, hogy a jövő színházi nézőit megfertőzze. Mert szobaszínházi körülmények között sok mindent megmutat a színjátszás lehetőségeiből, miközben nemcsak nézők, de játszótársak is vagyunk.
Azért szeretem Radó Denise rendezéseit, mert napokig nem hagynak nyugodni. Mert nem másolatok ismert kópiákról. Mert játszanak a hangsúlyokkal. Mert meglepetéseket okoznak. A szolnoki Cabaret-ből nem hiányzik Liza Minnelli. Az első felvonás végén viszont nehéz tapsolni.
