Nem tudom, melyik a nagyobb bravúr: Mátyás király meséjét versbe szedni, avagy Heltai szövegét megtanulni. Mindenesetre A néma leventét a Magyar Dráma Napján bemutatni tiszteletre méltó. Egy vidám, pajzán mese lenne ez felnőtteknek, még ha ez nem is esett le a közönségnek.
Minden olimpia környékén elfog a vágy, hogy jó lenne egyszer közelről aranyérmet látni. Amikor beléptem a Damjanich Múzeum új időszaki kiállítására, eszembe se jutott, hogy teljesül ez a kívánságom. Az élmény mindenért kárpótolt.
Zalán Tibor Szolnokon ha című verse olyan erős kezdés az idei második Eső harmadik oldalán, amitől egy darabig emlékeiben tántorog az ember, és kirázza a hideg, miként lehet így, csupasz betűkkel visszaadni egy várost - a várost - és a hozzá kapcsolódó érzelmeket.
Szolnokról egy nyári hétvégére a Balatont vagy a Velencei-tót célba venni, főleg kíváncsi gyerekek társaságában, a környék ismeretének hiányára utal. Bő órányira van tőlünk ugyanis Poroszló, ahol mindent megtalálunk, ami egy tartalmas két naphoz kell.
Nyáron olyan könyvet kell olvasni, amit bármikor letehetünk anélkül, hogy aztán nehéz lenne újrakezdeni. Nem kell, hogy magvas gondolatokkal traktáljon, csak szórakoztasson, lekössön és kikapcsoljon. Benedek Szabolcs Vérgrófja ezeknek a kívánalmaimnak kiválóan megfelel.
