Az együttélés szempontjából fontos táblák kerültek a Verseghy-park két végére. Egyértelműen jelzik, hogy a hatalmas park területén kutyát sétáltatni tilos. És korrekt módon azt is, hogy akkor hol lehet szabályosan a négylábúakat futtatni. De biztos akadt egy durva eb, aki mindezen kiakad, és az egyik tábla felét megette. Micsoda kutyák élnek közöttünk?
Tényleg azt hittem elsőre, hogy a természet bolondult meg ebben a tavaszias télben a Várkonyi téren. Aztán jobban megnézve a 18 emeletes előtti fa koronáját, rá kellett jönnöm, minden a régi. Csak olykor már a fák koronájára is jut egy kicsi a szemétből. Érdekes látvány.
A belvárosi templommal szemben gyönyörűen felújítottak egy régi szolnoki házat. Az utcafrontra tetszetős ereszcsatornákat tetetett az építtető. Hiba volt? Nagy a baj, ha igen. Mert a hiba nem nála van. Ha el akarták lopni, miért hagyták félbe? Ha csak rongálni akartak, miért nem tört el a kezük? Hol a hiba?
De a józan ész - szerintem - biztosan nem. Persze ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy velem lehet a baj. Nekem miért nincs soha olyan ötletem, hogy az utcán vállmagasságban lévő KRESZ-tábla sarkát meghajlítgassam? Mi kell vagy nem kell ahhoz, hogy valakiben felmerüljön egy ilyen fantasztikus idea. Nem az erő, az biztos.
Egy letűnt kor marketingeszközeinek maradványaiként meredeznek a város több pontján is ezek a valamikori hirdetőtábla-keretek. Igényes, de rozsdás vasmunkák. Biztos van tulajdonosuk is, ezért nem lehet őket eltávolítani még akkor sem, ha már nincs értelmük, csak a városképet szennyezik. Mit hirdetnek? A múló időt?
