Különleges street art alkotás díszítette néhány napig a Református templom előtti útszakaszt. Az ismeretlen művész, Bringatorzó című szobra azt a pillanatot ragadta meg, amikor a kiöregedett drótszamárra már senkinek sincs szüksége, és eldobják, mint a kivert kutyát. Csonkán, sántán, megbántva mutatja az elmúlást. Vagy lehet, hogy nem is szobor volt?
Az idei első hó egy nagy tanulságot is hozott. Kiválóan megmutatja, hogy melyik járdának és közterületnek nincs gazdája, azaz hol vannak a város senki földjei. Igen, ott, ahol bokáig járunk a latyakba. Gondlom, ezeken a helyeken bárki vásározhat, parkolhat vagy akár szemetet is lerakhat. Szólni senkinek sincs jogalapja.
Az együttélés szempontjából fontos táblák kerültek a Verseghy-park két végére. Egyértelműen jelzik, hogy a hatalmas park területén kutyát sétáltatni tilos. És korrekt módon azt is, hogy akkor hol lehet szabályosan a négylábúakat futtatni. De biztos akadt egy durva eb, aki mindezen kiakad, és az egyik tábla felét megette. Micsoda kutyák élnek közöttünk?
Tényleg azt hittem elsőre, hogy a természet bolondult meg ebben a tavaszias télben a Várkonyi téren. Aztán jobban megnézve a 18 emeletes előtti fa koronáját, rá kellett jönnöm, minden a régi. Csak olykor már a fák koronájára is jut egy kicsi a szemétből. Érdekes látvány.
A belvárosi templommal szemben gyönyörűen felújítottak egy régi szolnoki házat. Az utcafrontra tetszetős ereszcsatornákat tetetett az építtető. Hiba volt? Nagy a baj, ha igen. Mert a hiba nem nála van. Ha el akarták lopni, miért hagyták félbe? Ha csak rongálni akartak, miért nem tört el a kezük? Hol a hiba?
