Ha jól saccolom, ez a Baross utcai barna kiegészítőtábla a Vízügyi székház alatt egykor működő Turinform irodára utalhatott. Ma már nincs meg ez az iroda, pontosabban nem ott van, ahol ez a tábla jelzi. Ha komolyan gondolunk valamit a szolnoki idegenforgalomról, akkor valaki vagy vegye le, vagy cserélje olyanra, amin jó az információ.
Nálam senki sem örül jobban a szolnoki kerékpárút fejlesztésnek. Azt is elfogadom: aki pénzt ad, némi reklámot vár cserébe. De hogy ezt a kis táblát így kellett beállítani a Hősök terére, képtelen vagyok elfogadni. Nem lehetett volna a sarokra, egy fa takarásába, egy közeli falra? Értelmetlen is, hisz itt olvashatatlan. De belepiszkít a tér képébe. Tényleg ennyire igénytelenek vagyunk és nem gondolkodunk?
Karácsonykor még örültek neki. Vízkeresztkor már az utcára került. Úgy döntött, nem adja fel. Megnézi milyen a farsang, a húsvét, de talán még a pünkösd is összejöhet. Főleg, hogy Szolnokra, annak is a belvárosába vetette a sors. Ami jó esélyt ad arra, hogy hetekig, hónapokig ácsorogjon háborítatlanul a Hild téren. Lázadni ott lehet, ahol gyenge a hatalom. Márpedig a szolnoki közterületesekkel egy elszáradó karácsonyfa is könnyedén veszi fel a harcot.
Különleges street art alkotás díszítette néhány napig a Református templom előtti útszakaszt. Az ismeretlen művész, Bringatorzó című szobra azt a pillanatot ragadta meg, amikor a kiöregedett drótszamárra már senkinek sincs szüksége, és eldobják, mint a kivert kutyát. Csonkán, sántán, megbántva mutatja az elmúlást. Vagy lehet, hogy nem is szobor volt?
Az idei első hó egy nagy tanulságot is hozott. Kiválóan megmutatja, hogy melyik járdának és közterületnek nincs gazdája, azaz hol vannak a város senki földjei. Igen, ott, ahol bokáig járunk a latyakba. Gondlom, ezeken a helyeken bárki vásározhat, parkolhat vagy akár szemetet is lerakhat. Szólni senkinek sincs jogalapja.
