A szolnoki "utcai művészek" kedvenc felületei a közlekedési táblák és minden fal, amelyik nem sajátjuk, azaz ahol más tulajdonát csúfíthatják, és tehetik tönkre. Szellemi színvonalukat a békás szökőkút vízköpői alatt kereshetjük. Konkurenseik az utcai hirdetők, akik bárhová, bármit képesek kiragasztani. A két "művészeti ág" támogatói pedig a közterületeinket pásztázó kamerák felügyelői, a rend valamint a közterület őrei.
A Tisza-parton, a református templomnál lévő - egyébként kulturált - játszótéren lévő hirdetőtábla két évvel ezelőtt is hasonlóan nézett ki. Annyi a változás, hogy a városi folklór alpári hangú művelői sokat azóta is dolgoztak rajta, gondolom, a felnövekvő generáció okítása céljából. Olvasgassák! És döntsék el, hogy így van-e ez rendjén.
Vannak hirdetőoszlopok, számtalan alternatív hirdetési felület, újságok és ezer más hely, ahol kulturáltan lehet reklámozni. Városképileg is elfogadhatóan. Rosszindulatú a következő kérdés: Kit kellett meggyőzni ahhoz, hogy Norbinak ezt is lehessen? Korlátokat kivágni! Undorító táblát lebetonozni! Gyalogosokat kitakarni. Ebben a városban bármit ki lehet tenni az utcára?
Személy- vagy teherautónak minősül egy ekkora kuka? Ha nincs szélvédője, hová kell rakni a parkolójegyet vagy a bérletet? Amennyiben rendszeresen nem fizet a tulajdonosa a parkolásért, ezekre a kerekekre is jó az új kerékbilincs? Ki kit lop meg, amikor egy potenciális fizetős helyen autó helyett kuka parkol? Rokkant igazolványt nem találtam rajta!
Biztos, nem az ragasztotta ki, akinek üzlet ez az üzenet. És az is biztos, hogy a lakatok levágói se nagyon járnak mostanában a Tiszavirág-hídon. Vagy járnak, de nekik csak a lakatokkal van dolguk. Az illegális reklám senkire sem tartozik. Mert ki merne arra gondolni, hogy már a Tiszavirág-híd sincs biztonságban. Köszönjük Ibiza!
