Ez a négyképes szolnoki mozaikképeslap rendkívül rossz minőségben került forgalomba az ötvenes évek elején, pedig a jobb alsó sarkában lévő felvétel a mából nézve igazi kuriózum. A házak teteje árulja el, hogy a fotós hol dolgozhatott. Egy hatvan éve beépített telek üres állapotát őrzi a kép.
Nem tudhatom, hogy a huszadik század elején miként tekintettek a szolnokiak az akkoriban sorra épülő iskolákra. Szerintem büszkék voltak. Legalábbis erre utal, hogy a helyi képeslapok kiadásban is érdekelt Gerő Ignácz üzletet látott a város új leányiskolájának megörökítésében.
Weinstock Ernő - szerintem - nagyjából nyolcvan évvel ezelőtt készítette Szolnokon ezt a hét fotót, amikből aztán önálló és mozaikképeslapok is lettek. A második világháború harmadik-negyedik évében. A nyolc képből kettőt tudott volna pár évvel később újra elkészíteni az akkor már Nagyváradi Ernő.
A szolnoki Kossuth teret 1962 tavaszán mutató két képeslapról elsőre azt gondoltam, ugyanannak a felvételnek színes és fekete fehér nagyítása. Jobban megnézve azonban kiderült, hogy a fekete-fehér kép egy-két másodperccel a színes előtt készült. Miközben valami nagyon nem stimmel.
Tiszára néző szoba. Déli tájolású terasz napozóágyakkal. A forróság ellen zsalugáteres ajtók, amin keresztül a nyári estéken beszűrődhet a kerthelyiségben játszó zenekar muzsikája, az összecsörrenő tányérok és a vidám vendégek zaja. Szolnoki idill 1930-ból, a Tisza szállóból, Nerfeldék képeslapján.
