Egy szolnoki képeslapon két fotó, azokon négy jelentős épület, amelyek közül három ebben a formában ma már nem látható. A budapesti Gárdony és Fenyvesi cég által 1941-ben kiadott képeslaphoz nem sokkal korábban készülhettek ezek a felvételek a szolnoki Szapáry és Apponyi Albert utcákban.
A felavatandó vasúti tisztek a Beloiannisz út felől, minden bizonnyal zeneszóra, díszmenetben érkeztek a Jubileum térre 1975. július 12-én, szombaton fél tizenkettőkor. Szemben velük már ott állt Szolnok új vasúti, utasforgalmi épülete, nagyjából az egyetlen elkészült létesítmény az új téren.
A világ szerencsésebb felén éppen 105 évvel ezelőtt véget ért "nagyháború" szolnoki történetét jó lenne egyszer elmesélni a nálunk feladott, és a szétesőben lévő Monarchia országaiba postázott anzikszok hátlapjaira írt üzenetek alapján. Megmutatva a szenvedő kisemberek történeteit.
Ezen a képeslapon nem látszik, de a postázás dátuma alapján feltételezhető, hogy a már kibővített megyeháza került a fotóra. Ezek szerint pedig a húszas évek közepén növénnyel volt befuttatva az akkor fél évszázados épület főbejárata. Szemben, a bíróság előtt pedig apró kerítés futott.
Szolnokról ezzel az ötképes anziksszal küldte szívélyes üdvözletét 1980-ban Békéscsabára Farkas Béla, aki saját névbélyegzővel rendelkezett. De hát ki és miért is küldött képeslapot egy ipari szövetkezet elnökének? Nem fog kiderülni. Viszont az öt szolnoki részletről újra leírok pár ismert dolgot.
