A tervezettnél lassabban és drágábban megépülő Hotel Pelikán közel másfél évtizedig volt Szolnok egyik olyan büszkesége, amit képeslapokon is mutogatni lehetett. Olyan sokáig, hogy akár egy 1974 körül készült fotót felhasználó képeslapot 1985 és 1988 között is simán el lehetett még adni.
Szolnok korzóján, a Szapáry úton valamikor 1912 és 1917 között kivágták az összes fát, amiket aztán több tucat csemetével pótoltak. Szerintem a közművek építése lehetett ennek az oka, hiszen e képeslappá lett fotón úgy tűnik, gyönyörű úttest épült a korzó két járdája és leendő fasora közé.
Még néhány évtized és a Szabadság téri házak első emeletéig fog érni az út szintje? Merthogy ezen a minimum fél évszázaddal ezelőtt készült fotón még nagyjából fél méterrel lentebb jártak az autók, mint ma. Arról nem is beszélve, hogy a huszadik század elején a járda és a közút egy szintben volt.
Lakóhajó Szolnoknál a Tisza bal partjához kikötve. A Karcag vontatóhajó az árral szemben halad, mögötte a Tisza szálló, a református és belvárosi templom. Ám nem az a kérdés, mikor készült ez a képeslap, hanem, hogy Gizi 1954 nyarán küldhette-e üdvözletét a szolnoki úttörővárosból.
A szolnoki városháza - városi tanácsháza - két képeslappá lett fotójáról az utcai lámpák és a Kossuth tér növényzete alapján elsőre könnyen azt gondolhatnánk, hogy majdnem ugyanarról a helyről ugyanaznap készült. Ám, ha jobban megnézzük a két képet, akár tíz év is lehet a korkülönbség.
