Szolnok főtere valamikor az ötvenes évek közepén. Új világban, de még a nagy átalakítások előtt. Nyári hétköznap, kora délután, kevés autó, sok ember és még több hirdetés. Ezt a képet választottam az idén tízéves blogSzolnok Album rovat 400. fotójának. Mert sok mindenről mesél.
A Magyar Nemzeti Levéltár szolnoki intézményében őrzött 1973-as fotósorozat több darabját bemutattam már. E kép értékét azonban nem a szolnoki KMP szervezet megalakulásának helyszínéül szolgáló épület hátsó frontja adja, hanem hogy maradt fotó a Csarnok utca 2. számú házról is.
Második világháború előtti fotókkal küldtek kartársi - azaz már kollegiális, de még nem elvtársi - üdvözletet Szolnokról 1949-ben. A címzett egy budapesti fűszerkereskedő, akinek vállalkozása az államosítás határán lehetett. Persze a szolnoki mozi és a benzinkút is érdekes ezeken a képeken.
Az 1902-ben megnyílt és 118 év után nemcsak megújult, de ki is bővített Szolnoki Művésztelepről az első húsz évében viszonylag sok képeslap született. Számomra meglepő, hogy az 1920-as évektől - legalábbis a saját gyűjteményemben - lényegében nincs a telepről képeslap.
Az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó kizárólag 1911 nyarán készülhetett. Csak egészen belenagyítva látható, hogy a hídszerkezet városfelőli oldalán elég sokan állnak. Lehet, hogy Szigeti Henrik az első szolnoki, közúti, vasból és betonból készült Tisza-híd avatásakor készítette ezt a képet?
