Aki életében nem járt Szolnokon, és az első élménye a városról ez az 1980-ban készült mozaikképeslap, az azt gondolhatta, itt minden beton és új, semmi sem maradt a múltból. Annak ellenére, hogy az anziksz jobb felső sarkában épp a város 900 éves múltjára emlékeztető Tanúhegy látható.
Az 1903-as nyár utolsó előtti napján szólított így Gyula a Budapesten élő Vidics Melánka úri leánykát, akihez minden bizonnyal gyengéd szálak fűzték. Aminek köszönhetően fennmaradt ez a gyönyörű szolnoki képeslap, amiről nemcsak azt tudjuk, ki fotózta, de azt is honnan és nagyjából mikor. Ugye szép a Gorove út?
E képeslappá lett fotó alján megörökített Moszkvics 403-as szerintem szabálytalanul, a zebrára ráhajtva fordult meg a négyes főút szolnoki átkelési szakaszán. Bár a hatvanas évek végi forgalmat elnézve, ez maximum a gyalogosokat és a kerékpárosokat zavarhatta. De persze más érdekesség is felfedezhető ezen a nagyjából fél évszázaddal ezelőtt készült fotón.
A belvárosi híd lábánál lévő, egykori vásárterek helyének rendezését követően, Szolnok legnagyobb közparkjának kialakítása, és a Tisza szálló felépítése után, a környék kedvelt témája lett a képeslapkiadóknak. Talán nem túlzás azt mondani, hogy évtizedenként jelent meg új anziksz a szálló keleti homlokzatával. A most bemutatandó kettő az elsők közül származhat.
Első ránézésre talán nehezen azonosítható, hogy mit örökíthetett meg az ismeretlen fotós, ám ha a felvétel bal és jobb széleire pillantanak, akkor beugrik: az ott a szolnoki 1-es posta, a másik pedig az SZTK. Így ez a fotó nem is készülhetett máshonnan, mint az épülő Vízügyi székházból. Az MNL Szolnoki Levéltárban őrzött eredeti képen lévő felirat szerint 1972-ben.
