Aki egy picit is szereti a régi járműveket, netán rajong a hazai autóbuszgyártás aranykoráért, az velem együtt nagyon szeretné, ha ez az 1975-ös fotó valamilyen csoda folytán forgatható lenne, és a Tanúhegy emlékmű mögött, a buszmegállóban nézelődhetnénk. Mert mi minden kandikál ott!
Ha ma megállunk a bíróság épületének főbejáratánál és jobbra nézünk, ugyanígy láthatjuk Szolnok aranykorának épületlenyomatait, ahogy e jó 110 éves fotó készítője megörökítette. Persze időközben került néhány új ház a földszintes épületek helyére, és a forgalom is alaposan felduzzadt.
Csak a fiatalabbak kedvéért. Ez a fotó a belvárosi Tisza-híd felhajtójáról készült, és azt a területet mutatja közel fél évszázaddal ezelőtt, ahol most a Rózsakert folytatásaként egy hatalmas, jobbára füves park található. Talán balról a második nagyobb fa még ma is a helyén van.
Margit nagyon unatkozhatott a múlt század tízes éveiben Szolnokon. Legalábbis erről tanúskodik a Pesten maradt barátnőinek írt anziksz, amit Faragó Sándor kiadásában jelent meg levelezőlapon küldött, és képes oldalán mi ma bőven találhatunk nem unalmas látnivalót.
A református templom átadása után maximum tíz évvel készülhetett az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó. Nemcsak a kép, hanem az anziksz szövege is érdekes, hiszen írója egy gyöngéd nyakleves utalványozását kéri a címzettől.
