Egy iciri piciri agyú szolnoki elment bevásárolni, bevásárlókocsiját megtöltötte, és egy százasért a kocsit is hazavitte. Már hallom a hasonló szolnokiakat, akik védelmére kelnek. Nem nekik jelezném, hogy az iciri piciri agyú lopott. Az igaz baj pedig az, hogy ezt látványosan hirdethette is Szolnok utcáin. Senki nem szólt. Mert ez ugyanúgy rendben van, mint az otthona közelében hagyott, lopott bevásárlókocsi, aminek gondja már nem az övé. Öleljék keblükre!
A muzsika hangja főpróbája egyértelművé tette, hogy Molnár Nikolett jelenleg a szolnoki társulat vezetőszínésznője. Dósa Mátyás pedig tényleg bármit el tud játszani. Előzetes recenzió.
Nem kétséges, hogy ez a fotó Szolnokon készült, miként abban is biztosak lehetünk, hogy nem 1978-ban, ahogy a nagyszerű Fortepan jelzi, hanem inkább 1974 nyarán. Egyszerű indokolni.
A szolnoki székhelyű, de megyei érdekeltségű Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat grafikus képeslappal köszöntötte a 900 éves várost, amire a Volán és az Állami Biztosító is rákerült.
A települések gazdaságának fontos pillére volt, hogy a helyieket, helyi kereskedők látták el. A fejlődésnek persze nem lehet gátat szabni. De miért ne nyerhetne az ügyön a közösség?
Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.
Eötvös téri víztorony, néhai bölcsőde a torkolatban, Kossuth utcai palotasor, tárház, egykori malmok. A pusztuló Tisza szálló melletti felsorolást a szolnokiak gyorsan kiegészítették.
Mikor nyílhatott Szolnok első kávéháza, és volt a városban kávémérés? A helyi rendőrkapitány vajon engedélyezte a 0-24 órás nyitva tartást? Jutott eszembe a Fő a kávé című kiállításon.
Nyolc benzinkút a városban, a Május 1. Ruhagyár szolnoki Elegant boltja, a 60 szobával bővítendő Tisza szálló. Információk a Jubileumi Kereskedelmi Szakbizottság 1974-es kiadványából.
