De Niro nagypapa

De Niro nagypapa

Dátum:

Nem egy családbarát, inkább feminista film. Tulajdonképpen vígjáték, mivel azonban nem az a gatyaletolós fajta, vannak benne drámai részek is. Az alapötlet remek, a feszegetett társadalmi problémák jók, csak kár, hogy a vágó gyáva volt. Robert De Niro viszont zseniális.

Ismét be kell ismernem magamnak, hogy van az amerikai filmgyártásnak egy szelete, amit kifejezetten kedvelek. Oly annyira, hogy ha az ilyen filmeknek jó a hazai reklámja, a kritikusok nem döngölik földbe a produkciókat, ráadásul vállalható szereplők tűnnek fel bennük, vasárnap este is hajlandó vagyok beülni, megnézni őket, akár a Plázába is. És még az sem zavar, ha a vetítés előtt olyan elképesztő előzeteseket kell végigszenvednem, amikben vagy többen pusztulnak el, mint amennyit pislogni tudok, vagy olyan elképesztő mesék, amelyek képregényét, három évtizede, kamasz gyerekek se vett volna le a polcról. Sőt, a filmek első negyedórájában hallható csámcsogást és szörpögést is hajlandó vagyok elviselni, mert tényleg kíváncsi vagyok, mondjuk Robert de Niro újabb dobására Reviczky Gábor hangján.

A rendkívül rossz magyar címmel vetített A kezdő című film egy nekem gyártott amerikai produkció. Egyrészt mert imádom, ha amerikai városok külső képei tűnnek fel a filmvásznon, amit csak azzal lehet űberelni, ha New Yorkról van szó. Másrészt szeretem az olyan történeteket, amelyek úgy játszódnak a jelenben, hogy akár igazak is lehetnének. Harmadrészt pedig – rossz tapasztalataim okán – levesz a lábamról, ha egy film becsülettel meg van írva, ki vannak találva a szereplők és a dialógusok, illetve sem az operatőrön, sem a díszleteken, sem a világosítón nem spóroltak, ráadásul a film legfontosabb alkotói nem a programozók.

Mindezeket leírva, hirtelen olyan öregnek érzem magam, mint A kezdőben Robert de Niro. Aki megunva a jóléti nyugdíjas éveket, egy feltörekvő start up cégnél helyezkedik el gyakornoknak. Csak éppen az öltözködése – a naponta viselt nyakkendő, a zsebkendő, a régi diplomata táska – kiment a divatból, csak az unokája segítségével érti, hogy mit beszélnek a huszonéves főnökei, és olyan maradi dolgokat művel, mint az élő beszélgetés. Mindez persze remek alap egy XXI. századi vígjátékhoz, főleg, hogy az alkotók nem hülyét csinálnak az öregből, hanem a korral haladni képes bölcset, akinek egyre inkább jól jönnek a meglátásai, a bölcs hallgatásai és a tanácsai. Feltételezem, a forgatókönyv írói ismernek pár ilyen figurát, így attól sem félnek, hogy néhány aktuális társadalmi kérdést is ráaggassanak: család vagy munka, aktív öregség vagy leépülés, mamahotel, törtetés vagy barátság, örök gyerek fiatal felnőttek. Persze nem agresszívan, csak annyira finoman, hogy a film ne egy sima, B kategóriás vígjáték legyen.

Robert De Niro A kezdő minden pillanatban szerethető. Egyedül a vágóra és a producerre vagyok mérges. Mert valamiért gyávák voltak, és nem vágtak ki vagy harminc percet a filmből. Aminek köszönhetően megőrizhette volna azt a pörgést, ami az első negyedórára jellemző, és nem éreztem volna magam kellemetlenül az utolsó fél órában az ásítozás miatt.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kicsekkoló káosz

Két és fél óra kicsekkolás. Ónodi Gábor szinte követhetetlenül turbózza a káoszt. Ilyen teltház premieren rég volt a Szigligetiben. Ha híre megy, nehéz lesz bejutni a Ketten a neten-re.

Rés a szendvicsen

Szendvicsnemzedék. Azok, akik idős szüleik és saját családjuk közé szorulva próbálnak megfelelni és teljesíteni. Az első játékfilmjét készítő Mayer Bernadett tisztelendő témaválasztása.

A háromszög négyszögesítése

Alaptényállás az öregezés, mint bűncselekmény. De inkább szól az apa és két fia viszonyáról. Tasnádi István filmje visszaadja a hitem a magyar filmekben. Ajánlás nélkül is siker lesz.

Dobó Kata utolsó kívánsága

Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!