Ismét be kell ismernem magamnak, hogy van az amerikai filmgyártásnak egy szelete, amit kifejezetten kedvelek. Oly annyira, hogy ha az ilyen filmeknek jó a hazai reklámja, a kritikusok nem döngölik földbe a produkciókat, ráadásul vállalható szereplők tűnnek fel bennük, vasárnap este is hajlandó vagyok beülni, megnézni őket, akár a Plázába is. És még az sem zavar, ha a vetítés előtt olyan elképesztő előzeteseket kell végigszenvednem, amikben vagy többen pusztulnak el, mint amennyit pislogni tudok, vagy olyan elképesztő mesék, amelyek képregényét, három évtizede, kamasz gyerekek se vett volna le a polcról. Sőt, a filmek első negyedórájában hallható csámcsogást és szörpögést is hajlandó vagyok elviselni, mert tényleg kíváncsi vagyok, mondjuk Robert de Niro újabb dobására Reviczky Gábor hangján.

A rendkívül rossz magyar címmel vetített A kezdő című film egy nekem gyártott amerikai produkció. Egyrészt mert imádom, ha amerikai városok külső képei tűnnek fel a filmvásznon, amit csak azzal lehet űberelni, ha New Yorkról van szó. Másrészt szeretem az olyan történeteket, amelyek úgy játszódnak a jelenben, hogy akár igazak is lehetnének. Harmadrészt pedig – rossz tapasztalataim okán – levesz a lábamról, ha egy film becsülettel meg van írva, ki vannak találva a szereplők és a dialógusok, illetve sem az operatőrön, sem a díszleteken, sem a világosítón nem spóroltak, ráadásul a film legfontosabb alkotói nem a programozók.

Mindezeket leírva, hirtelen olyan öregnek érzem magam, mint A kezdőben Robert de Niro. Aki megunva a jóléti nyugdíjas éveket, egy feltörekvő start up cégnél helyezkedik el gyakornoknak. Csak éppen az öltözködése – a naponta viselt nyakkendő, a zsebkendő, a régi diplomata táska – kiment a divatból, csak az unokája segítségével érti, hogy mit beszélnek a huszonéves főnökei, és olyan maradi dolgokat művel, mint az élő beszélgetés. Mindez persze remek alap egy XXI. századi vígjátékhoz, főleg, hogy az alkotók nem hülyét csinálnak az öregből, hanem a korral haladni képes bölcset, akinek egyre inkább jól jönnek a meglátásai, a bölcs hallgatásai és a tanácsai. Feltételezem, a forgatókönyv írói ismernek pár ilyen figurát, így attól sem félnek, hogy néhány aktuális társadalmi kérdést is ráaggassanak: család vagy munka, aktív öregség vagy leépülés, mamahotel, törtetés vagy barátság, örök gyerek fiatal felnőttek. Persze nem agresszívan, csak annyira finoman, hogy a film ne egy sima, B kategóriás vígjáték legyen.

Robert De Niro A kezdő minden pillanatban szerethető. Egyedül a vágóra és a producerre vagyok mérges. Mert valamiért gyávák voltak, és nem vágtak ki vagy harminc percet a filmből. Aminek köszönhetően megőrizhette volna azt a pörgést, ami az első negyedórára jellemző, és nem éreztem volna magam kellemetlenül az utolsó fél órában az ásítozás miatt.