A szolnoki "szép Tisza-hidat", azaz az első vasbeton közúti átkelőt 1919-ben a románok tették használhatatlanná, nagyjából negyedszázaddal később pedig a németek. A két rombolás között azonban Szolnok fejlődött, iskolák, templomok, gyárak, bérházak, parkok épületek, szobrokat emeltek.
A József Attila út fél évszázaddal ezelőtti lezárása, az alatta lévő vízvezeték kiiktatása és a vasútállomás utasforgalmi részének ideiglenes helyre költöztetése alaposan felboríthatta Szolnok életét. És akkor a többi beruházást még nem is említettük, merthogy 1974-ben Szolnok tényleg épült.
Hét apró grafikából és a város címeréből áll az a montázs, ami akár képeslap is lehetne, ha nem valami műselyem anyagra nyomtatják, majd helyezik díszes kartonkeretbe. Nem zárnám ki, hogy a "Szolnok város 900 éves" feliratú tárgy valami albumból került ki, de akár önálló "oklevél" is lehetett.
Randevú, Rétes, Costa Rica, Zagyva. Csak néhány eszpresszó név Szolnok 1980-ban megjelent várostérképéről. Kristály, Jó falat, Kunsági. Ezek pedig akkori falatozók, amelyeknél az étterem jelentett magasabb kategóriát, például mint az Alföldi, a Tallinn vagy a Nemzeti. Hol volt a halsütő?
Tizenhét vendéglőt, éttermet és cukrászdát jelöl Szolnok 1959-es térképe, amelyek közül eredeti nevén ma már egy sem működik. Ha valaki az ötvenes évek végén a Szabadság tértől elsétált a vasútállomásig, 5+1 cukrászdába térhetett be. Muskátli, Kedves, Tiszavirág - eltűnt nevek és helyek.
