A "kék szolnokin" a Pálfy tömbje is látható, illetve a Tiszához levezető lépcső egy kicsit más szögben áll, mint a Kukri Béla tanácselnök által adományozható emléklap címoldalára került apró lemezdomborításon. Nem lehet kétséges, hogy mindkettőt Vertel József készítette 1975 környékén.
A szolnoki "szép Tisza-hidat", azaz az első vasbeton közúti átkelőt 1919-ben a románok tették használhatatlanná, nagyjából negyedszázaddal később pedig a németek. A két rombolás között azonban Szolnok fejlődött, iskolák, templomok, gyárak, bérházak, parkok épületek, szobrokat emeltek.
A József Attila út fél évszázaddal ezelőtti lezárása, az alatta lévő vízvezeték kiiktatása és a vasútállomás utasforgalmi részének ideiglenes helyre költöztetése alaposan felboríthatta Szolnok életét. És akkor a többi beruházást még nem is említettük, merthogy 1974-ben Szolnok tényleg épült.
Hét apró grafikából és a város címeréből áll az a montázs, ami akár képeslap is lehetne, ha nem valami műselyem anyagra nyomtatják, majd helyezik díszes kartonkeretbe. Nem zárnám ki, hogy a "Szolnok város 900 éves" feliratú tárgy valami albumból került ki, de akár önálló "oklevél" is lehetett.
Randevú, Rétes, Costa Rica, Zagyva. Csak néhány eszpresszó név Szolnok 1980-ban megjelent várostérképéről. Kristály, Jó falat, Kunsági. Ezek pedig akkori falatozók, amelyeknél az étterem jelentett magasabb kategóriát, például mint az Alföldi, a Tallinn vagy a Nemzeti. Hol volt a halsütő?
