Randevú, Rétes, Costa Rica, Zagyva. Csak néhány eszpresszó név Szolnok 1980-ban megjelent várostérképéről. Kristály, Jó falat, Kunsági. Ezek pedig akkori falatozók, amelyeknél az étterem jelentett magasabb kategóriát, például mint az Alföldi, a Tallinn vagy a Nemzeti. Hol volt a halsütő?
Tizenhét vendéglőt, éttermet és cukrászdát jelöl Szolnok 1959-es térképe, amelyek közül eredeti nevén ma már egy sem működik. Ha valaki az ötvenes évek végén a Szabadság tértől elsétált a vasútállomásig, 5+1 cukrászdába térhetett be. Muskátli, Kedves, Tiszavirág - eltűnt nevek és helyek.
Szolnok létezésére lassan 950 éve írásos bizonyítékunk van. A mai Szolnok azonban - szerintem - a kiegyezés után, a megyeszékhellyé válást követően született meg. A vasútnak is köszönhetően. Hosszú születés vagy gyerekkor volt, de inkább nevezzünk aranykornak, ami az első világháborúig tartott.
A hatvan évvel ezelőtti szilveszteren három előadás volt a Szigligetiben. A szolnoki műjégpályát pedig a Vidámkertben, azaz a Tiszaligetben nyitották meg. Fenyőfát a kertmoziban is árultak, és az év végén azzal is lehetett Szolnokon poénkodni, hogy sokan nem fértek be az irodalmi kávéházba.
Szolnok új városközpontjának 1969. november 4-én publikált terveiből sok minden nem valósult meg, miközben az új vásárcsarnok egész részletesen szerepelt a dokumentációban. Az álom piac a mai plázaparkoló, a mozi pedig a művelődési ház helyén lett volna.
