Bőhle Marika arcképe pecséttel, illetve a város címere jubileumi kiegészítéssel. Két érdekes tárgy a Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójára készült apró ajándékok közül. A felülbélyegzett 10 pengős egy korábbi kérdésemre is választ ad, miközben a jelvény is párra talált nálam.
A Szolnoki Magyar Királyi Állami Bánffy Katalin Leánygimnázium második világháború előtt megjelent értesítőjében olvasható az intézmény nagy szívfájdalma, miszerint a város ígéretei ellenére is úgy kellett kibocsájtaniuk az első érettségizőket, hogy azok nem láthattak tornatermet.
A Szolnok első írásos említésének 900. évfordulója kapcsán készült 10 centis kisplasztika piros, zárható, belül műbársony borítású dobozkája sajnos nincs meg, azonban tudható, hogy egy országgyűlési képviselő készített 1974-ben. Igaz, Búza Barna akkor már majdnem fél évszázada alkotott.
Az ország leghidegebb települése volt 1962 februárjában Szolnok, ahol az állóvizek akkor már századik napja voltak befagyva. Közben épült a csónakázó tó, tíz évvel később pályázatot írtak ki a Jubileumi emlékműre. Újabb évtizeddel később pedig pénznyerő gépek jelentek meg néhány boltban.
"Lordok házaként" is emlegetik Szolnok főterének 10-es számú telkén is álló, eredetileg 77 lakásos társasházat, aminek építésénél először alkalmaztak a városban toronydarut. A három szárnyból álló, 15 éve magastetőssé alakított épület falára nem a ma is ott látható alkotás került volna eredetileg.
