Tekinthetjük a város leghosszabb zsákutcájának, hiszen a vasút felőli vége lényegében zárt. De ez igazságtalan lenne Szolnok egyik városrészének közlekedési és építészeti tengelyével szemben. Még akkor is, ha száz éves sincs az első hivatalos neve.
Szolnok utcái, ha megfelelően közelítünk hozzájuk, elképesztő történeteket mesélnek. A Sóház utcát és a Tiszaparti sétányt összekötő köz, ahol hivatalosan egyetlen épület sem áll, például a török kori várost is megidézi. A Szegedi Kis István közről beszélek.
Viszonylag rövid, talán nem is szép utca. Ugyanakkor Szolnok egyik kapuja. Ráadásul a párhuzamosan futó három útjával igazi közlekedési csemege. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy névváltozása szorosan kötődik egy történelmi fordulathoz, akkor különösen érdemes róla beszélni.
Elsőre azt mondhatnánk, hogy egy nehezen körülhatárolható, jellegtelen tér. Viszont, ha körbesétáljuk, belátjuk, hogy ez Szolnok egyik legrégebben lakott városrésze, ahol az elmúlt félezer év történelmének fontosabb helyi eseményei adnak egymásnak randevút.
A Csarnok utca néven negyven éve eltűnt közterület a régi belváros fontos utcája lehetett egykor, hiszen iskola, zsinagóga, vásárcsarnok, kocsma is állt ott. Sőt, déli végén volt a legendás 33-as bolt és a Tiszavirág presszó is. A Barosst és az Adyt kötötte össze 1973-ig.
