Ha van utca, amelyik magán viseli Szolnok elmúlt két és fél évszázadának a nyomait, akkor az szerintem leginkább az 1950 óta Táncsics Mihály nevét viselő közterületünk. Az egykori külterületből a város egyik legjellegzetesebb utcája lett, ami minden korszakra emlékeztet valamivel.
Nem tudom, hányan tudnák megmondani, hogy elvileg milyen nevet visel a Zagyva és a Tisza torkolatánál, a két híd közé zárt sétány. Térképeken és utcakeresőkön nem érdemes keresni, csak a helyszínen derül ki, hogy az A nemzetközi vízügyi együttműködés sétánya.
A kilométerköveket valószínűleg az ókori rómaiak találták fel, amikor még minden út Rómába vezetett. Természetesen nem több ezer éves, de azért a legtöbb épületünknél régebbi és még valóban kőből készült közúti távolságjelzőket Szolnokon is találhatunk. Talán megőrizni is érdemes lenne őket.
Szolnok egyik legrégebbi utcája, aminek persze semmi köze nincs ahhoz, hogy az elmúlt másfél évszázadban kilenc néven említik. Mai elnevezése természetesen összefügg a színházzal, bár maga a teátrum nem ebben az utcában áll. És nem ez az egyetlen furcsaság a Szigligeti utcában.
Amikor még működtek, észre se vettem őket, olyan természetes és elválaszthatatlan részei voltak a városnak. Most meg, hogy magukra hagyottan árválkodnak, sok minden eszembe jut róluk. Elsőként a Nagysándor József utcai, egykori szolnoki kenyérgyárról.
