Biztosan volt valamiféle magyarázata annak 1892-ben, hogy a Schuster Konstantin váci püspök adományából építendő új elemi iskola miért az akkori városszélen, a Büge patak mellett, a vásártér közelében kapott helyet. Az intézménynél ma induló utca neve viszont biztos, hogy innen ered.
Nem a szépsége vagy a különleges építészeti megoldásai okán, sokkal inkább a funkciója miatt tartjuk számon. Jellegzetes piros tetőszerkezete révén azonban összetéveszthetetlen, és ezen a nyáron volt éppen negyven éve, hogy Szolnokot szolgálja. Hivatalosan Vásárcsarnok.
Erről az utcáról már legalább kétszer írtam, de soha sem a jelenlegi névadója okán. Pedig Dr. Elek István élete és a városért végzett munkássága miatt is megérdemelné, hogy ne csak a neve függjön a házfalakon. A múlt század első felében alkotó nagy szolnokiak egyike.
(NYÁR) Azon utcáink egyike, ahol biztos, minden szolnoki többször megfordul, de az is valószínű, hogy az ide látogató idegenek is koptatják a kövezetét. Bár Szolnok egyik legismertebb és legrégebbi utcája, az elmúlt száz évben mégis csak három neve volt. Bő hatvan éve viseli Táncsics Mihály nevét.
(NYÁR) Danka Istvántól újabb három remek régi képet kaptam az úgynevezett Centrum-sarokról, azaz az egykori Nerfeld-palotáról, illetve az Árkádról. A három kép között csak pár év a különbség. Ám nemcsak jó kordokumentumok, hanem felvetik a kérdést: miért is kellett elbontani a Nerfeld-palotát?
