Szolnok ezredfordulós lakosságát az optimistábbak 1973-ban 120 ezerre, de az óvatosabbak is minimum 100 ezerre tippelték. Alig lett 70 ezer. Mit merünk ma 27 év távlatába tippelni: 60 vagy alig 50 ezer? Legyinthetünk: hol van az még? Vagy számolhatunk a következményekkel.
Szolnokon is lelassult társasházépítések, pár éven belül nagy lendülettel kipucolt és máig üresen álló belvárosi telkek, illetve eltűnő projekthirdetések jelzik, hogy véget ért a hazai építőipar legutóbbi aranykora. Most lehetne a napi érdekek nyomása nélkül rendezni Szolnok építészeti stratégiáját.
"Ez az a hely, ahol semmi se változik/Ez az a hely, ahol áll az idő". Dúdolhatjuk a "ház" szót "helyre" cserélve Koncz Zsuzsa slágerét a szolnoki vasútállomás előtti parkolókat nézve. Állandó, hogy olykor rendőrök büntetik a Szolnok ABC előtt tilosban parkolókat. Holott ez nem hoz változást.
Három közlekedési útvonal fogja közre Szolnoknak ezt az aprókertes területét, ami leginkább a laktanyáról és a strandról ismert, bár három évtizede még a szervízt is ide soroltuk volna. A talán nem túl szép Czakó-kert nemcsak sok titkot is rejt, amiket csak észre kell venni.
Madártetemek, összefirkált falak, magukra hagyott "utcabútorok", folytonossági hiányos járda, olykor elképesztő huzat. Szolnok belvárosának egy neve nincs közterülete, amely a három legnagyobb áruházat, a két legnagyobb irodaházat és művelődési házat köti össze. Balkán-alsó. Így jó?
