A Belvárosi Nagytemplom "építésének" 250. évfordulójára megjelent kiadványban lehet olvasni az 1867-es szolnoki földrengésről, ami miatt a templomtorony megdőlt. Azonban úgy tűnik, nem a föld mozgása, legalábbis nem az akkori volt az oka a dőlésnek. Tanultam Valamit Szolnokról.
A habos isler, a RepTár és a Tiszavirág Fesztivál mellett van még egy olyan szolnoki "találmány", amire sokkal büszkébbnek kellene lennünk. Ráadásul lassan felnő egy nemzedék, akiknek ez meghatározó diákkori emléke. Az Ádámok és Évák ünnepén angyal szállt át a Szigligetin.
Néhány hete a szolnoki vasútállomás lassan évtizede húzódó felújításáról írtam. Azóta rájöttem, Szolnok szempontjából csak az állomás renoválása semmit sem ér. Viszont, ha a Jubileum tér XXI. századi átépítése nem történik meg vele együtt, akkor újabb fél évszázad veszhet el.
A vasárnap délutáni napsütés sétára ingerel. Arról nem tehetek, hogy mellékutcákban is járok. A fényképezőm meg nem pihenhet, amikor már a sokadig üres üveggel találkozom. Nemcsak a hétvégi bulik nyomát őrzi ilyenkor a Sütő utca (is), hanem a kukák hiányát és az átgondolatlan takarításét.
A több fotóból összeállított mozaiklapok a két világháború között jöttek divatba, Szolnokról is sok ilyet adtak ki. Ezek ugyanúgy árulkodnak a Horthy-korról, a város akkori büszkeségeiről, mint a 30-40 évvel később, már színesben megjelent szocialista képeslapok a maguk koráról.
