Szűk nyolc hónap alatt 312 előadás azt jelenti, hogy háromnaponta négyszer gördült fel a függöny a Szigligetiben. Az pedig, hogy több mint 100 ezer néző volt kíváncsi a 10 idei produkcióra, jóval több a megszokásnál. Nem véletlen, hogy több darabot a következő évadban is műsoron kell tartani.
A közterületi tacepaózásnak mostanában két válfaja dívik Szolnokon. Az egyik csoportba az okosban hirdető vadplakátozók tartoznak, míg a másodikba azok, akik egyszerűen csak üzenni szeretnének ismeretleneknek. Az előbbit inkább szemetelésnek, az utóbbit szórakoztatásnak tekintem.
Negyedszázaddal ezelőtt úgy lehetett megtalálni a magyar városok térképein a Vörös Hadsereg laktanyáit, ha lakóövezetként jelölt, feltűnően nagy kiterjedésű, összefüggő, azaz utcák által nem szabdalt területeket kerestünk. Mint például Szolnokon, a Vosztok városrészben, a Vörös Csillag úton.
A negyedszázaddal ezelőtt Kelet felé dübörgő vasúti szerelvényekre a hadianyagok mellé felkerültek azok a katonák és polgári alkalmazottak is, akik a 47 évig tartó ideiglenes tartózkodás végén, Szolnokon állomásoztak. Például a 11,5 hektáros Mester úti szovjet laktanyában.
(NYI) Közvitézek, tüzérek, honvédek, sőt még egy árkász is nyugszik a szolnoki új vagy külső református temetőben. A legfiatalabb nem volt 18 éves, a legidősebb pedig ötven, amikor hősi halált halt az első világháborúban. Aminek még mindig, akár ezen a helyen is emlékezhetnénk a centenáriumára.
