Nem kell egyetértenünk, de engedtessék meg, hogy azt gondoljam: Szolnok szegényebb lett a Tiszaliget bejáratánál 1970 óta álló szobor elbontásával. Elfogadom, ha valaki mást gondol, csak nem értem, miért éppen most jött az ötlet. Rosszindulatú magyarázataim vannak, amik miatt sok szobrot féltek.
A harmincöt éve Oscar-díjat nyert, idén hetvenéves Rófusz Ferenccel is találkozhattak a XVII. Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál résztvevői a Tisza moziban, ahol a verseny- és információs filmek vetítése mellett különleges kísérőprogramokkal folytatódott a mustra.
Nem régészeti leletek és műemléknek sem tekinthetők, mégis őriznek valamit a város elmúlt évszázadából. Alig néhányat találni belőlük Szolnokon, ezért könyörgöm, eszébe ne jusson valakinek eltüntetni ezeket a régi házszámtáblákat. Ma már nem letűnt rendszerekről, hanem rólunk mesélnek.
Régebbi szolnoki házakat és utcai építményeket nézegetve néha az az érzésem, hogy a hatvanas években néhány építész és megrendelő nagyon szerette a terméskövek vagy a hasonló műkövek használatát. Több helyet is találni a városban, ahol különböző állapotban megmaradtak ezek a kövek.
Miért különböző a milléri szivattyúház két kéménye? Működésbe hozható-e egy 1895-ben gyártott gőzgépes szivattyú? Hová lett a szabadtéri vízügyi kiállítás kék Hoffer traktora? Három kérdés, amire a Kulturális Örökség Napok alkalmából nyitva lévő milléri kiállításon választ kaptam.
