Pontosabban a kritizáló. Aki a városért vitatkozik, amikor valamibe beleköt. Ám a korrektség jegyében azt is észre kell vennie, ha valami pozitív történik. Ezek látszólag apróságok, bár sok kicsi sokra megy. Nem állítom, hogy ezeknek köze van a blogSzolnok kritikáihoz, de nem is ez a lényeg.
Az egész műtárgy több mint fél kilométer és szeptemberben ünnepelhettük volna 75. születésnapját. Építésekor Magyarország legnagyobb egynyílású felüljárójának számított, de Európában is rekordnak tekintett a merevítőgerendás ívhidat. Nevét Észak-Erdély visszatérésének köszönhette.
Szolnok nem bővelkedik második világháború előtt épült lakóházakban. Az utóbbi évtizedekben pedig különösen veszélyben vannak az ilyen földszintes, klasszikus, belvárosi polgárházak, mert egyszerűbb elbontani és társasházat építeni a helyükre, mintsem megmenteni. Akad azért üdítő kivétel.
Az egykori Kádár-cukrászda, a hajdani Mezőgazdasági Takarékpénztár vagy a Szapáry úti valamikori HNF székház a szecesszió legszebb megmaradt emlékei Szolnokon. Az egykori Kereskedelmi Bank pedig talán a legtöbbet emlegetett az elpusztultak közül. Holott a lista nem teljes.
A megyei rendőrkapitányság faláról hónapokkal ezelőtt leszedett Móra Ferenc emléktábláról jutott eszembe, hogy számba kellene venni az elmúlt évtizedekben eltűnt köztéri műalkotásainkat. Elsőre azt gondoltam, öt-ha ilyen lehet. Tizenkilencnél adtam fel a számbavételt.
