Nem tudhatom, hogy az aktuális közlekedési miniszter legutóbbi szolnoki látogatásán szóba került-e a vasútállomás állapota. Esküszöm, 2019-ben azt hittem, a ciklus végére ez már nem lesz téma, de hát kormánypárti polgármester, testület és parlamenti képviselő is kevésnek tűnik a megoldáshoz.
Négy és fél év távlatából nincs már jelentősége a néhai Kádár/Tünde cukrászda korábbi megpróbáltatásainak, hiszen ha nem is a régi, de legalább egy működő és vállalható kávéház nyílt a helyén. Folytassuk önreflexív módon a 2019-es kívánságlista felelevenítését és elemzését!
Nem azért lett bulizóktól kevésbé hangos Szolnok belvárosa, mert a négy és fél évvel ezelőtti közmeghallgatás előtti felvetésem megértő füleket talált, hanem mert kiürül, elöregedik a város, ráadásul megváltoztak a szórakozási szokások is. Lehet, hogy most kellene felkészülni a jövőre?
Tegyük fel, holnap megjelenik Szolnokon egy befektető, aki akár nálunk is létrehozna 200 irodai - programozóknak, banki ügyintézőknek - munkaállomást, ha nagyon gyorsan alkalmas épületet és vagy 50 minőségi lakást mutatunk neki. Ilyenkor lenne jó egy közérdekű ingatlankataszter.
"Mi épül Szolnokon?" Jó lenne erről tudomást szerezni a dózerolás előtt, de legalább az évekig tartó építkezés közben, mert ma, ha egy beruházásnál baj van, senki nem tudja, kinek kellene szólni. Néhányan már tesznek ki táblát, de Szolnokon még mindig nem kötelező a lakosság tájékoztatása.