Csak egy a szolnoki utcák közül, vagy kiemelt szerepe volt, van, lehetne a város életében? Szóra sem érdemes, avagy érzékeny mutató, hogy az elmúlt másfél hónapban bezárt itt két vendéglátóhely és egy különleges bolt is? Csupán üzleti alapon magára találhat a Szapáry vagy ez esélytelen?
Szolnok nem attól lép új korszakba, hogy a városházán megváltoznak a névtáblák, hanem attól, ha sok minden másként történik majd, mint eddig. Öt éve írtam egy kívánságlistát, amiből szinte semmi sem valósult meg. De a remény hal meg utoljára. Most is írok egyet, aztán majd meglátjuk.
Szolnok képileg a legjobban dokumentált közterülete, amelyről a 19. században festmények, az előző századfordulón képeslapok jelentek meg, a huszadik században pedig rengeteg riportfotó. Hivatalosan tíz számozott telekből áll, ám a szolnoki Kossuth tér azért ennél kacifántosabb hely.
A Szolnoki Művésztelep és a Zagyva közé épített sétány akkor is a város része lesz, amikor többségünkre már emlékezni sem fognak. Éppen ezért erről az építményről a vártoronytól, a benne lévő kiállítástól és kávézótól valamint a Damjanich-szobor előtti tértől függetlenül is érdemes beszélni.
Szeptember 9-én az Így lett Szolnok 900 éves című előadással újra elindul az Élő blogSzolnok sorozat a Tisza mozi E-termében. A kéthetente, hétfőn esténként 18 órakor kezdődő képes előadások ebben a félévben Szolnok egyes városrészeiről szólnak, illetve helyi érdekességeket tekintenek át.
