Ebben az évben is lesz - lenne - mire emlékeznünk Szolnokon (is). Arról persze már nem mi, emlékezők tehetünk, hogy 2014-ben kevesebb lesz az, amire büszkék is lehetünk, és kicsit több, amikor lehajthatjuk a fejünket. De hátha azért is van a múlt, hogy figyelmeztesse az utókort!
Van némi hasonlóság az egykori Damjanich uszoda és a mai Kossuth tér között. Egyikről se lehet úgy beszélni - és írni -, hogy ne derüljön ki: múltjuk és jelenük megosztja a szolnokiakat. A Kossuth tér esetében sokszor nem értem az elutasítást. Vegyük sorra az érveket!
Miért közlekedhetnek nyergesvontatók és több tonnás pótkocsis szerelvények a Szapáry és Templom úton? Mi lehet az oka, hogy a belváros útjait kamionok szánthatják fel büntetlenül? Néhány táblával milliárdokat spórolhatnánk.
Egyszer talán lesz majd egy gazdaságtörténész, aki az elmúlt negyedszázadunkat abból a szempontból is értékeli, hogy az éves nemzeti jövedelmünk mekkora részét teszik ki a közpénzből épült majd magukra hagyott középületek. Szolnokon is milliárdos lenne az egyenleg.
Szombaton nemcsak a piac megújult parkolójával szembesülhettem, de azzal is, hogy teljesült egy kívánságom. Az új burkolat lerakásával egy időben ugyanis a csarnok mellől eltűntek a nyáron érdekes illatokat árasztó, kizárólag raktárnak használt, korlátozottan esztétikus teherautók.
