Állítólag van egy olyan építészmondás, hogy előbb várd meg, merre járnak az emberek, aztán építs oda járdát. Nem tudom, hogy a közlekedésmérnököknél van-e hasonló, és figyeli-e valaki, hol kelnek át az emberek az úttesten. Az biztos, van pár illegális, de forgalmas zebra a városban.
A Tiszaligetet védő körgáton sétálva, a csupasz növények miatt jobban látható épületeket és udvarokat figyelve jutott eszembe, hogy a Liget éppúgy élő képeskönyve a Kádár-kornak, mint a rendszerváltást követő évtizedeknek. Ami olykor szomorú, de a miénk.
Ebben az évben is lesz - lenne - mire emlékeznünk Szolnokon (is). Arról persze már nem mi, emlékezők tehetünk, hogy 2014-ben kevesebb lesz az, amire büszkék is lehetünk, és kicsit több, amikor lehajthatjuk a fejünket. De hátha azért is van a múlt, hogy figyelmeztesse az utókort!
Van némi hasonlóság az egykori Damjanich uszoda és a mai Kossuth tér között. Egyikről se lehet úgy beszélni - és írni -, hogy ne derüljön ki: múltjuk és jelenük megosztja a szolnokiakat. A Kossuth tér esetében sokszor nem értem az elutasítást. Vegyük sorra az érveket!
Miért közlekedhetnek nyergesvontatók és több tonnás pótkocsis szerelvények a Szapáry és Templom úton? Mi lehet az oka, hogy a belváros útjait kamionok szánthatják fel büntetlenül? Néhány táblával milliárdokat spórolhatnánk.
