(NYÁR) A lassan százhúsz éves szolnoki közvilágítás két "emlékoszlopára" hívták fel a figyelmemet a városban nyitott szemmel járó, Szolnok múltja iránt érdeklődő olvasóim. Az egyik a Kápolna és a Baross utcák sarkán, a másik pedig az egykori Mártírok úti vasúti átjárónál áll.
(NYÁR) Nem tudom, milyen régi lehet Szolnok legidősebb, ma is az eredeti helyén lévő utcatáblája, de néhány olyat látni még, amely akár a nyolcvanon túli is lehet. A közterületek elnevezését illetve a házak számozását jelző táblák éppúgy dokumentumai a kihelyezés időszakának, mint a későbbi koroknak.
(NYÁR) Danka István valamikor a nyolcvanas évek közepén a Baross - akkor Beloiannisz - utca páratlan oldalát is megörökítette. Elsőre azt mondhatnánk, hogy három évtized alatt alig változott valami. Ám, ha jobban megnézzük az egykori képeket, szerintem kimondhatjuk: ritka kincs ez a sorozat.
(NYÁR) Sokszor leírtam már, hogy Szolnok közelmúltja szempontjából ritka kincseket rejthetnek a családi fotóalbumok. Amint ezt a mellékelt két fotó is bizonyítja, amelyek Péter Ferenc jóvoltából kerültek el a rövid életű Szapáry-szoborról.
(NYÁR) Sok mindent elárul egy településről, hogy miként viszonyul korábbi vezetőihez. Szolnokot is jól jellemzi, hogy az elmúlt másfél évszázad polgármesterei közül ma egyetlen egy nevét viseli közterület, felsorolásuk nyilvános helyen pedig sehol sem látható. Pedig voltak, akiknek voltak érdemeik.
