A kollektív emlékezet szerint a Tallinn városrészt és a Várkonyi teret összekötő hidat 55 éve adták át. Azonban nemcsak emiatt érdemes most szót ejtenünk róla, hanem mert július elseje óta annak a Nyáry Lőrincnek a nevét viseli, aki 461 éve, szeptember első napjaiban, Szolnokot védte a töröktől.
Itt vannak. Elkezdődött. Hömpölygünk a Maláta tér és a Tisza színpad között. Húsz éve nem látott ismerős, kicsit húzós, de finom sültkolbász, elképesztő ifjúsági zenekar, irodalom és bor az árnyas fák alatt. Az este csúcsa a Cimbaliband. Végre Tiszavirág Fesztivál!
A városi bringázáshoz nemcsak egy jó drótszamár és biztonságos kerékpárutak kellenek, hanem olyan tárolók is, ahonnan úgy vehetjük ki a járgányunkat, ahogyan beraktuk oda őket. A szolnoki kerékpártárolók skálája széles: a vacaktól a használhatóig, a régitől az újig.
(NYÁR) A kerítések funkciója, hogy területeket válasszanak el. Ezt megtehetik rondán, durván, egyszerűen, észrevétlenül. És emlékezetes módon is. Persze csak, ha akadnak ügyes lakatosok, akik nemcsak a munkájukat, de kicsit a szeretetüket is adják. Egy-két ilyen kerítés még Szolnokon is fellelhető.
(NYÁR) A lassan százhúsz éves szolnoki közvilágítás két "emlékoszlopára" hívták fel a figyelmemet a városban nyitott szemmel járó, Szolnok múltja iránt érdeklődő olvasóim. Az egyik a Kápolna és a Baross utcák sarkán, a másik pedig az egykori Mártírok úti vasúti átjárónál áll.
