Nem tudok Szolnokon úgy sétálni, hogy ne fedezzek fel valami meglepőt és érdekeset. Ezek többsége lehet, hogy sokak számára nem tartogat semmi újdonságot, mégis azt gondolom: nem menjünk el mellettük szó nélkül. Egy gyönyörű 85 éves ház, egy különleges lépcsőház, valami fura építmény, zászlórúd dísz.
(NYÁR) Melyik volt az Őr utca és honnan hová tartott a Szigony utca? A kívülállók számára érthetetlen és felesleges felvetések. Mint az, hogy a háború előtt hol és milyen benzinkutak voltak a városban. Vagy vezetett-e sín a Tisza Szállóig, és a hatvanas években, hol igazoltattak koncert után a zsaruk.
Egy szimfonikus zenekarral könnyű lekötni egy iskolányi gyereket - jegyezte meg a Fiumei Úti Általános Iskola igazgatója, amikor megköszönte azt a szűk órát, ami alatt több száz diák filmzenéket hallgathatott ott, ahol egyébként ebédelni szoktak. A Szolnoki Szimfonikusok fantasztikus vállalkozása.
(NYÁR) Kicsit mindig összeszorul a szívem, ha arra járok. Vajon meg van-e még Szolnok egyik utolsó, egyedi, klasszikus reklámhordozója, ami mára ugyan elvesztette a funkcióját, értelmetlen az üzenete, ám szerintem a városkép egyik kedves, megőrzendő emléke. Néha nézzenek rá, ha a piac felé járnak!
(NYÁR) A város történetében volt legalább két évtized, amikor nem készülhetett úgy képeslap Szolnok főteréről, hogy azon ne látszódjanak a Kossuth téri szökőkutak három lábon álló, hatalmas kőtálai, és a munkásmozgalmi szobor körüli virágtartók. Amelyek egy ideje a Tiszaligetben ácsorognak.
