Talán Szolnok első írásos említésének 1000 éves jubileumára majd sikerül úgy felkészülni, hogy a 900 éveshez hasonló eredmények szülessenek nemcsak beruházásokban, de kiadványokban és eseményekben is. A jövőre esedékes 950 éves megemlékezések hajója elúszott, bár a nyomába kellene eredni.
Elvitathatatlan, hogy az elmúlt négy és fél évben épültek új kerékpárutak Szolnokon, ugyanakkor néhány szakasz hiánya továbbra is fájó, és nem sikerült megoldani az egyirányú utcákban a szembe bringázás legalizálását sem. A kerékpártárolók terén sem nagyon zárkózunk fel Európához.
Nem tudhatom, hogy az aktuális közlekedési miniszter legutóbbi szolnoki látogatásán szóba került-e a vasútállomás állapota. Esküszöm, 2019-ben azt hittem, a ciklus végére ez már nem lesz téma, de hát kormánypárti polgármester, testület és parlamenti képviselő is kevésnek tűnik a megoldáshoz.
Négy és fél év távlatából nincs már jelentősége a néhai Kádár/Tünde cukrászda korábbi megpróbáltatásainak, hiszen ha nem is a régi, de legalább egy működő és vállalható kávéház nyílt a helyén. Folytassuk önreflexív módon a 2019-es kívánságlista felelevenítését és elemzését!
Nem azért lett bulizóktól kevésbé hangos Szolnok belvárosa, mert a négy és fél évvel ezelőtti közmeghallgatás előtti felvetésem megértő füleket talált, hanem mert kiürül, elöregedik a város, ráadásul megváltoztak a szórakozási szokások is. Lehet, hogy most kellene felkészülni a jövőre?
