Ahol nemcsak emlékeznek, de valamiféle emlékművet is állítanak egykori színházi nagyságoknak, ott talán van remény arra, hogy a ma színházi emlékezőire is színházi emberként emlékezzenek majd valamikor. És talán hagyomány is teremtődött.
Naponta tűnik el valami a tegnapi Szolnokból. És naponta tűnik fel valami korábban észre nem vett szolnoki érdekesség, ha éppen nem autóval vagy busszal, hanem két keréken vagy két lábon közlekedünk. Eltűnt egy reklám. Még van nyomóskút a belvárosban.
A maga nemében egyedülálló épület Szolnokon. Lassan kilencven éve áll a Baross úton, mégis alig találni róla fotókat. Úgy tűnik, évtizedek óta csak használjuk - szerencsére arra, aminek eredetileg épült -, és ritkán csodálkozunk rá szépségére. A nagypostánk.
Lassan száz éve a képeslapkészítők, a hivatásos fényképészek és a családi albumok amatőr fotósainak is kedvenc témája a szolnoki színház épülete. A kilencvenkilenc éve ugyanezen a helyen álló intézmény húsz éve újult meg legutóbb. Közös ügy volt akkor, hogy végre méltó háza legyen a Szigligetinek.
