A Baross utca 3. szám alatt Dr. Fodor Károly fogszakorvos rendelt 1906 körül. Amikor Szolnokon nemcsak konflisok, de két lóval vontatott fiákerek is szolgáltak. A Baross és a Szapáry utcák sarkán nem sokkal korábban felépített Kindlovics-bazár pedig jóval díszesebb volt, mint ma.

Ezt az 1907. október 6-án Szolnokról Budapestre küldött képeslapot nem sokkal korábban dobhatták piacra. Ezt abból gondolom, hogy a Baross és a Szapáry utca sarkáról, az előző századforduló környékén viszonylag sok, képeslapon ránk maradt fotó készült, és vannak közöttük a most bemutatottnál korábbiak, amikről még hiányzik a Kindlovics-bazár elől – ahol ma a pékség ajtaja nyílik – a két faoszlopra helyezett trafó. Érdekes látni egyébként, hogy a XX. század első évtizedében még fa villanyoszlopok segítségével zajlott Szolnok elektromos ellátása, amit aztán – ugyancsak képeslapok alapján mondhatom – az 1910es évek elején elkezdtek fémszerkezetekre cserélni.

Érdemes egy pillantást a Kindlovics-bazárra vetni. Már csak azért is, mert ez az egyetlen ház, amelyik túlélte a fotózás óta eltelt legalább 112-113 évet. Leginkább a tetőn végigfutó bádogdíszítést érdemes megnézni, ami eredetileg virág- vagy levél alakú sormintát kapott, és a felső peremek is szépen hajlítottak voltak, miközben ma egy jellegtelen bádog fut körbe. Ettől eltekintve egyébként Szolnok egyik legszebben rendbe rakott, előző századfordulós házáról van szó, ami egy évszázada a környék egyik fontos „bevásárló központja” volt. Akkoriban, amikor a vasútállomás felé vivő Baross utca még a mai parkoló helyén futott.

Ott pedig, ahol jelenleg közlekedünk, azaz a régi Baross utca páratlan oldalán állt a Hungária Kávéház, aminek az ablakai a Gorove/Kossuth utcába néztek be. Maga az épület valamikor a második világháború után tűnt el az 1-es számú telekről. Amin amúgy egy másik, földszintes ház is állt, láthatóan legalább három, utcára nyíló üzlettel. Az első boltnak jól látható a felirata, eszerint egy bizonyos Tardos Benő lehetett a működtetője. A következő telken, a 3-as számún lévő emeletes házban pedig Dr. Fodor Károly fogorvos dolgozott, aminek több mint száz évvel ezelőtti körülményeibe inkább nem szeretnék belegondolni. Sokszor leírtam már, hogy ez volt az a ház, ahol 1918-ban megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának szolnoki szervezete, amire az az emléktábla hívta fel a figyelmet, ami 1989-ig a pártház sarkánál volt (nyomai még ma is felfedezhetőek az épület burkolatán).

Ezen a felvételen nem látszik az emeletes ház utáni épület. Ahol a második világháború után a Tiszavirág eszpresszó volt. Illetve azok a távolabbi telkeken álló házak sem, amiknek a helyére majd jó három évtizeddel a fotózás után Madas Ferenc felépíttette a nevével jelzett bérházat. Amit a szolnoki emlékezet ma még legendássá lett, aztán 1973-ban elbontott 33-as üzlet miatt őriz. Azért van abban valami furcsa báj, hogy volt egy jelentős ház, ami ezen az alig 110 éves képeslapon még nincs rajta, hogy aztán a negyvenöt évvel ezelőtti képeken már ne lehessen látni. Mert eltűnt, mint azok az épületek, amelyek ezen a régi képeslapon még ott sorakoznak a Baross utca páros oldalán. A kép egyébként nagyon jól mutatja azt a nagy kanyart, ami részben oka volt a Baross 1970-es évekbeli átépítésének, hiszen egy ilyen szűk és kanyargós helyen mégsem mehetett át egy európai főközlekedési út.

Persze ennek a fotónak a készítésekor még senki sem gondolta, hogy majd mekkora forgalom dübörög ezen a környéken. Szolnok első aranykorában járunk, amikor sorra épültek a Kindlovics-bazárhoz hasonló, többfunkciós bérházak, amikor folyamatosan haladt Szolnok villamosítása, illetve a főbb utcák macskakővel való burkolása. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy ezeket a köveket ívesen rakták le, miként ez a régi lap is bizonyítja. Ami egyébként némi képet őriz a korabeli divatról is. Például a jobb módú kisgyerekek által hordott széles karimájú kalapocskákról, az asszonyok földig érő szoknyáiról és combközépig tartó kabátjaikról, meg persze a kalapjaikról.

Ilyen volt Szolnok, amikor még a Szapáry és a Baross utca kereszteződésében csak úgy át lehetett kelni a másik oldalra, mert maximum egy kétlovas fiáker húzott el mellettünk.