A hatvanas évek elején anya és gyermeke kézen fogva sétál. A fiú iskolatáskát cipel, anyja valami szatyrot. Ha nem koradélután készült volna a felvétel, akár azt is mondhatnánk, iskolába mennek. Szolnok ismerői pontosan tudják, hol sétálnak, és mi minden változott arrafelé öt évtized alatt.

A fényképészipari vállalat fotósa – legalábbis azt gondolom, hogy a lap hátulján lévő FNYV megjelölés erre a cégre utalhat – 1964 előtt, a szolnoki Zalka Máté sétányon, az akkor még egészen újnak számító városi kollégium épületének a megörökítését kaphatta feladatul. Mivel azonban a kétemeletes, lapos tetős, csupa ablak épület már abban az időben sem számíthatott különlegességnek, pláne nem egy város jellegzetességének, a fotós kicsit távolabbról dolgozott, így a sétányt és az azon túli iparterület is rákerült a képre. Mivel azonban a felvételt a kollégium – ma a katolikus iskola része – uralja, a fotóból a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat képeslapot gyártatott, amit aztán 1 forint 20 fillérért árultak. Viszonylag sokáig, hiszen a tulajdonomban lévő képeslapot is csak 1969-ben küldték Szolnokról Szegedre.

A képeslap különlegessége – legalábbis számomra -, hogy az átadása után egyébként viszonylag sokszor fotózott kollégiumot nem a tárház, hanem a híd felől örökítette meg. Aminek köszönhetően jól látszik, hogy a hatvanas évek elején milyen is volt a Tiszaparti sétány vége, amire az anyukájával sétáló kisfiú egyébként éppen hátratekint.

A fentebb már említett kollégiumon mellett a Vízirendőrség ma is álló épületét látjuk. A kollégium előtti park, és talán az azt szegélyező műkő is a helyén van még, minden egyéb azonban eléggé megváltozott az elmúlt bő öt évtized alatt. És csak részben amiatt, hogy a kollégium előtt 1964-ben felállították ifj. Szabó István Ülő munkás, avagy Könyvekre könyöklő tanuló fiú című alkotását. Ennek ide helyezését Tóth György-Gyigyi bácsi a Köztérképen azzal indokolja, hogy a létesítmény eredetileg ipari tanulókat szolgált.

A Vízirendőrség melletti emeletes, erkélyes bejáratú ház jó ideje nincs már a helyén, miként a mögötte lévő földszintes épületek sem. Ha néhány régebbi képeslap és egy turisztikai kiadvány címlapján megjelent fotó alapján jól gondolom, az a terület akkoriban a tárház része volt, vasúti sínek és raktárak álltak ott. Ma az egykori ÁÉV munkásszálló, jelenleg kollégium és egy társasház látszódna a helyükön, amik mögött pedig a néhai Student áll. Ugyancsak alaposan megváltozott a sétány is, hiszen a kétezres évek elején pusztító árvíz után a mellvédet alaposan meg kellett emelni, ami miatt a járdaszint is feljebb került. Így ma már nincsenek a helyén az emlékeimben sárgaszínű mellvéd korlátok, és a szürke oszlopokon álló, fehérburás utcai lámpák sem.

Egyébként a Nap koradélután ugyanígy vet árnyékot ide, ahogy a hatvanas évek elején készült fotó megörökítette.