Elsőre semmi különös nincs ezen az 1980 körül készült felvételen, hiszen „csak” a szolnoki Tisza szállót ábrázolja. Persze látszik a színház régi épülete is, meg a szocialista autóipar pár remeke, no meg a jobb szélen egy autóbusz. A kor idegenforgalmának fontos kiszolgálója.

Ha valaki tudja, hogy ki volt Csobaji Előd és melyik cégnek dolgozott a hetvenes évek második felétől, kérem, árulja el, mert a kor Szolnokot ábrázoló képeslapjainak jelentős részéhez ő készítette a fotókat. Nem biztos, hogy szolnoki volt, hiszen ugyanebből az időből debreceni felvételeit is találtam már, így azt sem zárnám ki, hogy még további városokról is készített képeslapokon megjelenő fotókat. Mellékszál, de egyszer talán létrejöhetne egy olyan kiállítás, ahol a várost bemutató képeslapok készítői kerülnek előtérbe Szigeti Henriktől kezdve, Weinstock Ernőn át Csobajiig.

A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által megjelentetett – hátulján már csak magyar és orosz nyelvű feliratokkal ellátott -, 2 forintért árult képeslaphoz használt fotót szerintem valamikor 1979-80 körül készíthette Csobaji Előd. Amit az utca jobb szélén parkoló autók között álló, jellegzetes zöldszínű Lada 1600-as típusra alapozok. (Az eredeti képeslapon, nagyítóval jól kivehető az 1600-osra jellemző, mozaikos hátsó lámpa.) A Lada csúcsmodellje ugyanis csak 1979 körül jelent meg a Merkúr kínálatában, és a magam részéről kis esélyt adnék annak, hogy valakinek már korábban, akár 1975-től lett volna ilyen autója a városban.

Egyébként érdemes egy kicsit elmélázni a parkoló autókon. Az 1600-oson kívül négy 2101-es (1200-es) Lada/Zsiguli ismerhető fel – két fehér, két piros -, három Trabant 601-es, illetve a szálló sarkánál egy sötétkék Polski Fiat 1500-as. A parkoló autók legöregebbike pedig a bal sorban negyedikként várakozó, világoskék Warszawa 223-as lehetett, amit a hetvenes évek végén már jó ideje nem gyártottak a lengyelek. Sehol egy nyugati autó a város leghíresebb szállodája előtt. Éppen csak olyan szocialista márkák láthatók, amelyekre annak idején hosszú évekig kellett várni. Ha jól emlékszem, a kép készítésének idején egy Ladát 4, egy Trabantot pedig 5-6 év szállítási határidővel lehetett előjegyeztetni a Merkúrnál. (Csak a fiatalabbak kedvéért: nem azért, mert ezek annyira korszerű vagy ritka modellek lettek volna, hanem mert a személyautót nem gyártó Magyarországnak jutó KGST-kontingens így viszonyult a kereslethez.)

Bevallom, ezt a lapot nem a bal oldalról belógó színház hátsó traktusa, nem az akkoriban félévszázados Tisza szálló, még csak nem is a hotel előtti parkban látható, a korra jellemző közvilágítási lámpák és kuka, és nem a fentebb felsorolt személyautók miatt vettem meg. Hanem a jobb szélen belógó Ikarusz okán. Ami nagy valószínűséggel szovjet turistákat hozott Szolnokra. Hiszen a jellegzetesen fehér-piros színezésű 250-es Ikarusz oldalán ott a Szovtranszavto logója, és a „cégnév” eleje. Így, akik még emlékeznek ezekre a buszokra, azt is pontosan tudják, hogy ezen is szovjet rendszám lehetett, és nagy valószínűség szerint lépkondicionáló is működött benne, ami azért akkoriban nem volt túl elterjedt.

Az ilyen, lényegében Magyarországot soha el nem hagyó buszok szállították a hozzánk érkező szovjet turistákat. Akinek nagy többsége nem busszal lépte át a határt, hanem leginkább egy-két napos vonatozás után ült csak át a luxusnak számító Ikaruszok valamelyikére. Hogy bekalandozza a számára elképzelhetetlen jólétben élő Magyarország egy részét. Eljutva például Szolnokra, ahol főleg az 1975-ben átadott Pelikánban szállásolták el szovjet turistákat, így az ilyen buszok inkább ott, semmint a Tisza szállónál bukkantak fel a városban.