Napközis tea, töki pompos, házi lapcsánka, fahéjas kürtöskalács, a végén pedig szolnoki kézműves csokoládé. Esküszöm, úgy indultam, hogy semmit sem eszek. De hős, aki ezt meg tudja állni a Kossuth téri karácsonyi faluban. És a sült gesztenye meg a házi sütemények legközelebbre maradtak.
Amennyiben mind gyakrabban látnak vállukon hálóban borral embereket Szolnokon, az nem azt jelenti, hogy ugrásszerűen megnőtt az alkoholisták száma a városban. Inkább arról lehet szó, hogy egyre többen fedezik fel az Árkádok alatt, a Szapáry út elején megnyílt új borszaküzletet, a Borhálót.
Magam sem értem, hogy eddig miért nem írtam róla. Egyetlen mentségem, hogy az utcáról nehéz észrevenni, nincsenek kirakatnyi ablakai. Merthogy a Bajnok lényegében a föld alatt van. Ahová azért érdemes leszállni, mert nem a pokol bugyraiba jutunk.
A vendéglátóhelyek legjobb reklámja a bent ülő vendég. Magyarországon és Szolnokon különösen a hétköznap esti vendég. Ők mutatják meg a legpontosabban, hogy egy-egy étterem vagy kávézó milyen minőségű és mennyire kedvelt. Esti séták tapasztalatai.
Szombaton ott volt a Tiszai hal napja, a Szolnoki Sparhelt Fesztivál, a főiskola programjainak kísérőrendezvénye és a Magyar Televízió országos körkapcsolásának az egyik helyszíne is. A Tiszavirág híd lábánál, az ártéren. Ami egy jó rendezvényhely.
