Emlékszik még valaki arra a régi lángossütőre a Tiszaligeti Strandon, amelyiknek a faháza a kerítésén kívül volt, a nagymedence közelében lévő büfé mellett? Lángost ettem a hétvégén a Ligetben, és eszembe jutott az a ropogós közepű, régi-régi strandkaja.
A vasárnap déli foglaltság alapján azt hiszem, sok szolnokitól kapott már piros pontot az Alcsi Holt-Tisza Étterem. Korábban már itt is megemlékeztünk róluk. A második terítést elsősorban Bánfi Miklós, Szolnok talán utolsó bárzongoristájának ebédhez felszolgált játéka indokolja.
Valahová érdemes felvésni, hogy március utolsó vasárnapján Magyarok vására a Szolnoki Művésztelep kertjében. A név ne riasszon el senkit: a legjobb értelemben vett hazai piac ez, ahol többségében környékbeli termelők és kézművesek árulják kiváló portékáikat.
Ha egy szolnoki étteremben szombaton este nem lehet foglalás nélkül asztalt kapni, az nem arra utal, hogy ebben a városban nem érdemes minőségi vendéglátást művelni. Sokkal inkább azt jelzi, hogy még egy rossz emlékű helyen is lehet kiváló konyhát vinni. Ráadásul tartósan. A Halászcsárda.
Alig egy évvel ezelőtt nyílt meg a Szapáry úton a Contador kávézó. Azóta nemcsak a helyét és a vendégeit találta meg, és méltán lett a város legsikeresebb ilyen műintézménye, de nekem úgy tűnik, az utcára is jótékony hatást gyakorol. Visszatérni érdemes.
