Adjunk egy esélyt az Agóra bisztrónak, mert bár földszinten van, már maga a kilátás miatt is megér egy próbát. Ahogy a letisztult, modern berendezés miatt is érdemes megnézni. És persze, ha már ott vagyunk, adjunk esélyt a kínálatnak és a személyzetnek is.
Emlékszik még valaki arra a régi lángossütőre a Tiszaligeti Strandon, amelyiknek a faháza a kerítésén kívül volt, a nagymedence közelében lévő büfé mellett? Lángost ettem a hétvégén a Ligetben, és eszembe jutott az a ropogós közepű, régi-régi strandkaja.
A vasárnap déli foglaltság alapján azt hiszem, sok szolnokitól kapott már piros pontot az Alcsi Holt-Tisza Étterem. Korábban már itt is megemlékeztünk róluk. A második terítést elsősorban Bánfi Miklós, Szolnok talán utolsó bárzongoristájának ebédhez felszolgált játéka indokolja.
Valahová érdemes felvésni, hogy március utolsó vasárnapján Magyarok vására a Szolnoki Művésztelep kertjében. A név ne riasszon el senkit: a legjobb értelemben vett hazai piac ez, ahol többségében környékbeli termelők és kézművesek árulják kiváló portékáikat.
Ha egy szolnoki étteremben szombaton este nem lehet foglalás nélkül asztalt kapni, az nem arra utal, hogy ebben a városban nem érdemes minőségi vendéglátást művelni. Sokkal inkább azt jelzi, hogy még egy rossz emlékű helyen is lehet kiváló konyhát vinni. Ráadásul tartósan. A Halászcsárda.
