A Sebestyén Éva közben járva jutott eszembe, hogy ismét kellene olyan dolgokról is írnom, amik nem kiverik a biztosítékot, hanem örömet okoznak lokálpatrióta lelkemnek. Merthogy nem is tudom, mikor írtam először az egykori, nagyszerű, szolnoki színésznőről elnevezett közterület utcatábláinak eltűnéséről. Meg azt sem, hányszor háborogtam amiatt, hogy a piac és a Móra Ferenc út között lévő, az egykori főiskola és az óvoda közötti kis közre sehogy sem akar visszakerülni a névtábla. Az utóbbi napokban több utcatáblát is pótoltak Szolnokon, de a legnagyobb örömet mégiscsak ez okozza. Merthogy Sebestyén Éva néni nekem az örök Csárdáskirálynő marad (1986, rendező Rátonyi Róbert), meg az a szolnoki színésznő, akivel nemcsak a színpadon lehetett találkozni. Szóval újra a helyén van a két tábla, egyszer talán majd némi magyarázat is kerül alájuk, melléjük, hogy nem kopjon Sebestyén közzé ez a kis utca.

Félreértés ne essék, eszem ágában sincs azt gondolni, hogy ha valamit megírok, akkor annak hatására történik meg a változás. Legfeljebb vannak érdekes, időbeli egybeesések.

Az utolsó októberi cikkem például a belvárosban magukra hagyott közlekedési táblákról szóltak. Az SZTK körül életveszélyesen elforgatott behajtani tilos tábláról, az épület másik sarkánál rossz felé néző elsőbbségadásra figyelmeztető háromszögről, a Baross és az Elek út kereszteződésénél lévő, értelmezhetetlen jobbra fordulni tilosról. Ja! Meg a Liget úton álló, ugyancsak elcsavart fordított háromszögről, illetve a vele szemben lévő, dús bokrok takarta párjáról. Mai napig nem tudom, hogy ez a városi közterületesekhez, rendőrökhöz vagy közutasokhoz tartozó probléma-e, az azonban biztos: valaki rendbe tette az említett táblákat.

És azt hiszem, ennek jobban örülök, mint az első közgyűlést megelőző háborgásom után történteknek. Amikor azt tettem szóvá, hogy egy hónappal a választások előtt, a város honlapján egy betű nincs az új képviselőkről, november 12-én pedig semmit sem lehetett találni a másnapi alakuló ülésről. Biztos, más is észrevette, biztos, másoknak is hiányzott. A cikk megjelenésének délutánján már helyén is volt minden. Igaz, nem a címlapon. De, akit érdekel az ilyesmi, az megtalálja. Így nekem már tényleg csak annyi a vágyam, hogy választottjainknak ne csak a nevét, a vagyonnyilatkozatát és az email címét lehessen elolvasni, hanem majd róluk is pár dolgot. Mondjuk egy fotó mellett az életrajzukat, meg esetleg a következő öt évben a testületben végzett munkájuk valamiféle objektív kimutatását.

Persze nem akarok telhetetlennek tűnni. Azt meg főleg nem szeretném, ha bárki is azt feltételezné, azt hiszem, azért javulnak meg dolgok, mert (be)szóltam. Nem! Mások is háborognak, mások sem vakok, sok szolnoki észreveszi ugyanazt, amit én. Annyi a különbség, hogy én meg is írom. De ez nem oszt és nem szoroz. A lényeg, hogy olykor kinyílik a pitypang, amit illik észrevenni,