És épület. A Szapáry utcai Nemzeti Nagyszálló (Grand Hotel, ahogy a homlokzata őrzi), aminek a bejárati kapuja előtt lévő, sokat látott, kovácsoltvas tetőről írtam, és úgy tűnik, többeket megérintett.
Szolnokon sokan bringázunk, így sokunknak vannak tapasztalatai a kerékpárutakról. Legalábbis ezt mutatja a belvárosi Tisza-hidat érintő bringaútról írtakhoz fűzött megjegyzések.
A Damiról. Megtanulhattam volna, hogy a Dami egy kő, ami ma is képes felkavarni a vizeket. Egy képeslapról és egy épületről akartam írni. A kommentek alapján azonban a cikk másról is szólt.
Természetes, hogy másként látunk dolgokat, és eltérőt gondolunk bizonyos kérdésekről. Például egy épülő házról, a miatta leszűkített járdáról. Senkit sem akarok meggyőzni. Miként engem sem lehet.
Mármint a parkolás a városban. Persze ott, ahol a legtöbbször jár. Így a vasútállomás előtti parkolási helyzetről szóló bejegyzéshez fűzött kommentek is egyfajta szolnoki parkolókörképet adnak.
