2026.06.25. (csütörtök)

Miért e kép?

Miért e kép?

Dátum:

Hol járunk? Szolnokiként könnyű válaszolni, de ez a lap nem az itt élőknek készülhetett. Mi az, ami ma már hiányozna egy ilyen beállítású fotóról? Nem a fák mögött megbújó, régi színházi tömbre gondolok. És, ha már kérdések. Miért gondolta valaki, hogy ez a tízemeletes vigye Szolnok hírét?

Hol járunk? Szolnokiként könnyű válaszolni, de ez a lap nem az itt élőknek készülhetett. Mi az, ami ma már hiányozna egy ilyen beállítású fotóról? Nem a fák mögött megbújó, régi színházi tömbre gondolok. És, ha már kérdések. Miért gondolta valaki, hogy ez a tízemeletes vigye Szolnok hírét?

Az utóbbi kérdésre ma már tényleg nem lehet logikus magyarázatot találni. Miként arra sem, hogy a hatvanas évek közepén, miért tűnt jó – ráadásul megvalósítható – ötletnek a szolnoki színház mellé, az alapvetően egy-kétemeletes, belvárosi házak közé egy tízemeletest felhúzni. Hacsak nem arról van szó, hogy a Magyar Néphadsereg tisztjeinek szánt épület csupán az első – és szerencsére ma már tudjuk, az utolsó – volt a Tisza partra álmodott toronyházak sorában. Mert ugye vannak arra utaló írások, amelyek szerint Szolnokra nemcsak a ma álló négy magasházat tervezték, hanem továbbiakat is, közülük néhányat éppen a Zalka Máté, azaz a mai Béres József sétányra. Gyönyörű lenne néhány tizennyolc- vagy huszonnégy-emeletes ezen a környéken.

Persze az 1967-ben elkészült katonai tízemeletes kapcsán volt ok a büszkeségre. Egyrészt ez volt Szolnok első, ilyen magas lakóháza, sőt a tárháztól és a belvárosi templom tornyától eltekintve a város legmagasabb épülete. Igaz, mire ezt a képeslapot 1975 márciusában postára adták, már lecsúszott a dobogóról. Az is tény, hogy Szolnokon a második világháború után ez volt az első olyan épület, amelyikbe liftet építettek. Nem megfeledkezve arról, hogy ez egyben majdnem három és fél évtizedes kihagyást jelentett a város első ilyen megoldása után. A hatvanas évek végén tehát büszkének is lehetett lenni erre a házra, ám ez nem magyarázat arra, miért kellett képeslapra, sőt bélyegre is tenni ezt az épületet. (A bélyegről lásd A kék szolnoki című írást: http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_a_kek_szolnoki)

Ezt a képet egyébként a Tiszaligetet védő gátról Tulok Ferenc készítette, aki Csobaji Előd után a másik korabeli fotós volt, aki sok olyan felvételt készített a városról, amelyekből később képeslapok lettek. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában megjelent, 1 forint 50 fillérért árult lap, a hátoldalán lévő felirata szerint a szolnoki Tisza-partot ábrázolja. A nem szolnokiak számára e szöveg nélkül, csupán a kép alapján nem nagyon sikerülhetett azonosítani a fotózás helyét e képeslap megjelenése idején (1967-74 között). Egyszerűen azért, mert el kellett telnie pár évtizednek, mire a szolnokiak is megszokták, hogy a helyi Tisza-part a három templom és a Tisza szálló után egy újabb „jellegzetességet” kapott. Persze, a szocialista időszak képeslap kiadásától nem volt idegen a múlt helyett a jelen ábrázolása.

A régi képeslapokat nézegetve mindig érdekes kérdés, hogy a fotózás óta mi változott a megörökített környéken. Erre a négy és fél vagy akár öt évtizedes képre ránézve könnyedén azt mondhatnánk, hogy semmi. Vagy legfeljebb a sétány mellvédje, a gátat borító kövezet, meg esetleg a Tisza szálló teteje, ami jó ideje nem fehér palával, hanem cserépszínű anyaggal borított. De ez nem igaz. Mert jobban megnézve ezt a lapot, van, ami azóta eltűnt. Pontosabban részben eltűnt. A Tisza szálló 1928-ban emelt, a fürdő kupolájánál és a dísztorony csúcsánál is magasabb kémény. Sajnos nem tudom, hogy a felső felét, két-harmadát mikor bontották vissza. Az viszont tény, hogy ma már alig ér a körmedence tömbje fölé.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

120 éves szolnoki bringás?

A múlt század első évtizedében Szolnok már kerékpáros város. Legalábbis erre utal, hogy egy újabb 1905 és 1911 között készült szolnoki fotón bukkan fel biciklis. A Baross út felé tekert.

Zöldár a torkolatnál

Szigeti Henrik már a „szép Tisza-hídról” örökítette meg a Zagyva torkolatot. Aki viszont postázta ezt a képeslappá lett fotót, a szolnoki vártemplom tornyát már nem láthatta ilyennek.

Szabálytalanul Deáknak

Az 1904-ben Szolnokon szolgáló őrvezető lapja a postára adás napján megérkezett Kunmadarasra. Az érvényes szabályokat ugyan megszegte, de azért erre az anziksz készítői is ösztönözték.

Új év és Damjanich

Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.