Az országos sajtóból kellett megtudnom, hogy kínai kézbe került Szolnok jelképe. Azt persze tudtam, hogy eladták a Tisza Szállót, a ?Szolnok jelképe? kitétel viszont szíven ütött. Mert szeretem ugyan a Tisza Szállót, de baj, ha ezzel az épülettel azonosítják a várost.
Valaki feldobta, hogy a járdán bringázókat hamarosan büntetni fogja a rendőrség. Eddig is megtehette volna. Ám a semmiből most lett hír. A téma nagyjából annyira fontos, mint a nyolcvanas években a kesudió körül kialakult vita az És-ben. Tehát szóljunk hozzá.
Mit tehetünk, ha a belvárosban lakunk és tízéves gyermekünkre naponta rátör, hogy focizni szeretne? Vannak dolgok, amik nem hiányoznak addig, amíg nem szembesítik velük az embert. Például egy grund Szolnok belvárosában.
Az angolok bizalma szinte letörhetetlen. Segítőkészségük határtalan. Furcsaságaik pedig olykor elképesztőek. Van, amit érdemes lenne eltanulni tőlük, és bizony van, amit jobb lenne elkerülni.
Angliában jártam, sok mindent láttam, és nem állhattam meg, hogy ne jegyezzem fel, mi tetszett, mi az, ami ott működik, nálunk meg nem. Tanulni épp úgy nem szégyen, mint büszkének lenni arra, amiben jobbak vagyunk. A közlekedés után jöjjenek az angol parkok.
