Vásári forgatagnak tűnt a Tiszavirág-híd a hétvégén, plusz fotóverseny helyszínének. Rengetegen mentek megnézni, megörökíteni Szolnok leendő jelképét. Én már használtam is. Kocsi helyett gyalog mentünk a Ligetbe úszni.
Parkolni nem nehéz - szerintem. Jó, lehet, hogy fizetni kell érte, és nem mindig ott tudunk megállni, ahol a legjobb lenne. Meg iszonyatosan kényelmesek is vagyunk. Ja! És néhányan pofátlanok és önzők, a rendőrök meg vakok vagy elnézők.
Egy rádióműsorban elhangzott: aki ma 200 méternél többet gyalogol, az csavargó. Szerintem meg, aki gyalogol, az egy csomó olyan dolgot vehet észre, ami sem autóból, sem buszról, de még bringáról sem látszik. A Galériától az egykori Evezősig sétáltam a hétvégén - kétszer.
A Felső-Szandai réten újra túrják a földet. Nem földet művelnek, nem termelni akarnak! Építkeznek, újabb szolgáltató települ a városba. A dolgot nézhetem optimistán: dübörög a gazdaság, jönnek a befektetők. És nézhetem pesszimistán is: ugyanazon a tortán többen osztoznak, amitől majd mindenki ráfizet.
Csak a saját tapasztalataimból tudok kiindulni és azok alapján véleményt formálni. Tehát elképzelhető, hogy Virág elvtársnak van igaza, és nem kell mindent elhinni, amit a vaksi szemével lát az ember. De ha nem hagy nyugodni egy dolog, akkor képtelen vagyok ellenállni a klaviatúra vonzásának.
