Már csak a mi médiumaink és igazságaink, és az ő médiumaik és hazugságaik léteznek. Természetesnek vesszük, hogy nagyjából minden megoldható erőből. A lombnélküli lombkoronasétány ráég Magyarország össze polgármesterére, az ötletgazda valamennyi párttársára. Önveszélyesek vagyunk.
Mondhatnám, hogy mások útja mindig jobb, vagy legalábbis mindig előbb épül, mint a miénk. Ennek igazi okát persze nem tudom. Csak a talán nem mindig józan paraszti eszemmel azt próbálom megfejteni, hogy miért épül például Szentkirály mellet elkerülő út, miközben Szandaszőlősnél nem.
Lehetne sokadszorra is pátosszal emlékezni március 15-ére, amit lassan 175 éve próbál kisajátítani a mindenkori hatalom. Miközben nem beszélünk arról, hogy az 1848-as hatalom hívei mit gondolhattak azokról a napokról. A felfordulásról, a fiatalokról. Pátosz helyett durva kitalációk.
Szolnoknál meg a Zagyva és a Tisza. És velük sem lehet vitatkozni. Maximum azon gondolkodhatunk, hogy a szeszélyük miatt dráguló betongátépítés pluszköltségeit ki fogja megfizetni. Ezt persze meg is kérdezhetnénk, de vagy nem kapnánk választ, vagy a süketek párbeszéde zajlana.
Miért kell megvárni, amíg Szolnokon is tragédia történik? Mi csak kiabálhatunk, az illetékesek meg befogják a fülüket? Nem tehetek mást, mint előre halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel vádolom Szolnok város rendőrkapitányságát és a rendőrségre talán hatni tudó városházi illetékeseket.
