Érzéketlen alak vagyok, aki nem érzi át az adakozók, a gyűjtők emelkedett szándékát, hiába mutogatják azt a közösségi oldalakon, a televízióban és mindenütt, ahol egynél több embernek lehet büszkélkedni a jósággal. Hiba van a rendszerben, tévedés a feladatokban. Nem náluk, nálunk!
Egy hete a lassan eltűnő, hozzáértő kereskedőket, mestereket sirattam. Most viszont írásban fogok "hangosan" zokogni, egy lassan három hónapos banki tortúra miatt. Ugyanabban az ügyben öt banki ügyintézővel találkoztam, és mintha minden alkalommal más bankban, mást akartam volna.
Ki fog nekem tíz év múlva öltönyt jó szemmel eladni? Ki fogja öt év múlva a régi autómat szeretettel bütykölni? Arról nem is beszélve, hogy egy házfelújításhoz képest pitiáner tetőjavítás okán holnap ki jön ki hozzám? Soha ennyien nem dolgoztak, és nem tűntek el a szakemberek.
Nem örülök, de elfogadom, hogy a Szolnok által fenntartott kulturális intézmények programjai immár csak maszkban látogathatóak. A közösségi közlekedés jó ideje így működik, és egyre több magánvállalkozás is önként szigorít a városban. Nem szeretnék senkivel se vitatkozni.
A Mária és a Templom út sarkán, igazából a Belvárosi Nagytemplom előtti Szentháromság tér szélén, a Mária szobor mögött áll egy ház. Pontosabban évtizedek óta pusztul, mostanában pedig már bontják, azaz lehet, hogy nemsokára már csak állt. Szerintem közügy, hogy mi kerül a helyére.
