A 12 pont megjelenése után 173 évvel kívánjuk-e még a sajtó szabadságát? Egyáltalán szükségünk van-e még a sajtóra? És pláne a szabadságára. A magyar sajtószabadság korlátozása kicsit olyan, mint a magyar korrupció. Ha mi csináljuk, nem létezik, ha más, kiabálunk.
Micsoda év volt? Számomra az egyetemek bezárásával kezdődött. Mi mindent vitt el? Talán még számba vehetetlen. Mit hozott? Mert ez is elvitathatatlan, csak esetleg még objektíven felmérhetetlen. Nekem a bizonytalanság, a tervezhetetlenség a legrosszabb, de tudom, nem vagyunk egyformák.
Szolnokon lennénk 350-en, akik aláírásunkkal kérjük a közgyűlést, hogy egy általunk javasolt témát megtárgyaljon? Mondjuk, a helyi épületek védettségéről. Rosszul teszem fel a kérdést. El tudjuk képzelni, hogy bármelyik szolnoki polgár napirendi pontot javasolhasson a közgyűlésnek?
Biztos, van racionális magyarázat, ami majd megjelenik a közösségi oldalakon egy kisfilmben, ám Szolnokot járó, nem beavatottként nehezen értem, hogy kilenc hónappal az átadása után, egy soha nem használt épületnél mi indokolhatja az újabb építkezést. Átok ül a gáztartály helyén?
A szolnoki állomás évtizede ígérgetett felújítása ebben a parlamenti ciklusban már nem fog megvalósulni. És könnyen előfordulhat az is, hogy a magyar vasútfejlesztésre a következő 20 évben szánt 2000 milliárd felhasználásának tervezése közben Szolnok nélkül döntenek Szolnokról.
