A hatalom magát lőné lábon, ha korlátozná a közösségi oldalakat. Az azokon halmozódó okosság, frusztráltság és feszültség ugyanis azonnal kiszabadulna a négy fal vagy éppen a kezek közül, és esetleg sokan rájönnének: azzal még semmit nem tettek, hogy a véleményüket kiposztolták.
Kandó Kálmán emléktáblája. Várkonyi István róla elnevezett téren lévő táblája. Andrássy Kurta János Táncolók című domborműve az egykori művelődési házon. A piaccal szembeni házak domborművei. És a legújabb, egy brigád emlékezete, ami eltűnt Szolnokról, felújításra hivatkozva.
Nem az a legnagyobb baj, hogy a magyar kultúra napját sem lehet közönség előtt ünnepelni, hanem hogy a magyar kultúra a jövőjét veszélyeztető kihívásokkal néz szembe. Ha egyszer ki is nyithatnak a kulturális intézmények, kérdés, hogyan és milyen közönség tér vissza beléjük.
Az új lakások építésének támogatása, a családok lakhatását segítő kedvezmények abba az irányba mutatnak, hogy idén felpöröghetnek a beruházások. Ez azonban azt is jelentheti, hogy megfelelő védelem nélkül Szolnok épített örökségében a szocializmust idéző károk keletkezhetnek.
Színházigazgatót választani nem könnyű Magyarországon. Február végére elvileg kiderülhet, hogy Szolnokon sikerül-e. A Szigligeti vezetésére kiírt pályázat lebonyolítása érzékeny barométere lesz a képviselőtestületünk működésének is. Miközben csak a kultúráról kellene, hogy szóljon.
