Veszélyesek azok az ötletek, amelyeket íróasztalok mellett találnak ki és hagynak jóvá olyanok, akiket a változások nem érintenek. Miután Szolnok vasutas város, ráadásul a fővárosba is sokan utaznak vonattal, nehezen hagyható szó nélkül a MÁV vonatjegyekre vonatkozó, nekem most feltűnt újítása.
Elmegy a hó, de még nem borul zöldbe a természet, és van pár hét Szolnokon is, amikor nem tudja eldönteni az ember, hogy a globális felmelegedést kívánja vagy az újabb jégkorszakot. Mert úgy tűnik, csak a nyakig érő hó vagy az állandó, egybefüggő zöld képes eltakarni a szemetünket.
A napokban tűnt fel, hogy Szolnok utcáiról is mennyire eltűntek a telefonfülkék. Ahol meg esetleg még van, abban pedig nincs telefonkönyv. Amikből egykor dísztáviratokat is lehetett válogatni. És remek lenyomatai voltak a város életének. Egykor nélkülözhetetlen eszközöket siratok.
Azzal, hogy a 4-es számú főút lassan Szolnok határáig kétszer kétsávos gyorsforgalmi út lesz, több évtizedes álom valósul meg. Ám nekem úgy tűnik, hogy a beteljesülésig rémálmaink lesznek. Amiket számomra az útfelújítók előtt vagy nyomukban járó KRESZ-tábla kihelyezők okoznak.
Gyerekként nem sejtettem, hogy mire felnövök, a rádióból reggelente azt üvöltik: Kuki show. Igaz, akkoriban még nem ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Félek, ha nem kapjuk össze magunkat, az unokáim durvább üvöltözések mellett indíthatják a napjaikat. És nagyon más lesz a magyar kultúra.
