Huszonéves értelmiségiek egy kávéházban kimondták: máshogy szeretnének élni, elegük van a hatvanas éveiben járó uralkodóból. Pár nappal később, többségében negyvenes férfiak kormányt alakíthatnak. Másfél év múlva pedig egy 19 éves fiú szentesíti a negyvenes tábornokok kivégzését.
Még csak épült a Tiszavirág-híd, Ságvári volt a Boldog István, az Agóra helyén a néhai pártgarázs parkolóját lehetett használni, és a Dózsa György út is a másik irányba volt egyirányú. Ahhoz, hogy a hasonló soraimat olvassák, még nem feltétlenül kellett a Facebook, sőt az IWIW sem.
Veszélyesek azok az ötletek, amelyeket íróasztalok mellett találnak ki és hagynak jóvá olyanok, akiket a változások nem érintenek. Miután Szolnok vasutas város, ráadásul a fővárosba is sokan utaznak vonattal, nehezen hagyható szó nélkül a MÁV vonatjegyekre vonatkozó, nekem most feltűnt újítása.
Elmegy a hó, de még nem borul zöldbe a természet, és van pár hét Szolnokon is, amikor nem tudja eldönteni az ember, hogy a globális felmelegedést kívánja vagy az újabb jégkorszakot. Mert úgy tűnik, csak a nyakig érő hó vagy az állandó, egybefüggő zöld képes eltakarni a szemetünket.
A napokban tűnt fel, hogy Szolnok utcáiról is mennyire eltűntek a telefonfülkék. Ahol meg esetleg még van, abban pedig nincs telefonkönyv. Amikből egykor dísztáviratokat is lehetett válogatni. És remek lenyomatai voltak a város életének. Egykor nélkülözhetetlen eszközöket siratok.
