Az a hír járja, hogy a nyár végén újabb háború előtti ház tűnik el Szolnokról, hogy átadja helyét egy soklakásos társasháznak a belvárosban. Persze nem műemlék, helyi védettséget sem élvez, és jó állapotban sincs. Sokaknak fel sem fog tűnni a pusztulása. Csak szegényebbek leszünk.
A 89. Ünnepi könyvhét szolnoki programjainak keretében rendeztek emlékműsort Szathmáry György költő, műfordító 90. születésnapja tiszteletére a Verseghy könyvtárban, Tiszavirág címmel. Húga, Judit kérésére én emlékezhettem a különös sorsú, szolnoki költőre.
A blogSzolnok heti hírleveléhez használ személyes adatokat: neveket és email címeket. Ezeket azonban senkinek nem adja át, gondosan őrzi. A hírlevélről pedig évek óta le lehet iratkozni. És ez ezután is így lesz. De azért a milliárdos büntetéssel fenyegető GDPR engem is megérintett.
"A nyolcadik vágányról a szerelvényt kihúzzák" - a nyolcadik vágányon nem is áll semmi. "Hatvan felől személyvonat érkezik a tizenegyedik vágányra" - a nyolcadikra fut be. "Sebes vonat indul..." - már a híd alatt zörög az utolsó kocsija. Magyarország kicsiben a szolnoki állomás.
Nem először írok arról, hogy belvárosi lakosként szeretném átaludni az éjszakákat. Miként arról sem, hogy az utcáról beszűrődő zajok miatt ez sokszor nem sikerül. Nem szeretnék elköltözni. Egyezkednék. Ha lenne kivel. Kérnék. Ha lenne kit. Emelem a toleranciaszintem. De meddig?
