Az utóbbi időben ritkán ülök buszra Szolnokon. Nemcsak azért, mert a sok ülés után kell egy kis mozgás. Inkább a szubjektív érzetem miatt, hogy a belvárosból nézve egyre bizonytalanabb a tömegközlekedés. Az pedig álom, hogy valami kapcsolat legyen a vasút és a buszok között.
Nekem úgy tűnik, mintha a Tiszaliget végében, a régi pártiskola mellett, az egykori MÁV üdülő helyén társasház épülne. Persze lehet, hogy tévedek, miként a Belvárosi híd lábánál folyó építkezés kapcsán is néhány dolgot rosszul gondoltam 2016-ban. Vajon kell-e aggódni?
Lehet tagadni, miközben majdnem a város közepén, kis túlzással több iskola találkozásánál, legalább egy hónapja díszeleg a képen látható - általam részben kitakart, bár így is egyértelmű - felirat. Nem szeretnék cinkos lenni olyan bűnben, ami soha semmit nem oldott meg, csak bajt hozott.
Advent első vasárnapja idén december 2-ára esik. Ehhez képest vannak üzletek, ahol már október végén megjelent a karácsonyi kínálat, november elsejével pedig a legtöbb médiumban elindultak az ünnepi reklámok. Így már az év hatoda arról szól, hogy karácsony okán vásároljunk.
Száz évvel ezelőtt tizenegyedik hó tizenegyedikén tizenegy órakor véget ért a nagy háború. Ami bő két évtizeddel később megkapta a jelzőt: első. A Flandria mezőin című vers miatt sok helyen pipacs emlékeztet az áldozatokra és talán a következményekre. Lenne okunk pipacsot viselni.
